Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Balogh Lilla: Hagyományőrzés és újítás Szép Ernő drámáiban

lágerrel, magyar nótával.’’35 Kerényi felfogása ekkor még egyértelműen kuriózumnak számított, az utóbbi évtizedek színházi gyakorlatában annál kevésbé. Elindult egy hullám (természetesen a régi hagyomány továbbélése mellett), amely megreformálta a Szép Ernő-drámák színpadra állításának módját. Líra és groteszk hatásos vegyítése esztétikai mércévé vált. Ettől kezdve egy előadás megítélésében központi szerepet játszott, hogy mennyire tudta kikeverni a nehezen eltalálható édes-fanyar „Szép Ernő-ízt”. Ézsiás Erzsébet például így fogalmaz az 1984. május 29-én a Játékszínben Berényi Gábor rendezésében bemutatott Aranyórával kapcsolatban: „A Játékszín előadásából éppen az a groteszk irónia hiányzik, amely ha a korábbi művekben erőteljesebben is van jelen, azért az Aranyórában is ott lappang. Berényi Gábor rendezése inkább érzelmesre hangszerelte a játékot." És így folytatja: „Kár, mert Székely László ötletes díszletében - a falra kasírozott apróhirdetések között - és Mialkovszky Erzsébet korhű jelmezeiben ennél fanyarabb, morbidabb játék is létrejöhetett volna.’’36Ugyanezt a groteszk iróniát hiányolja Róna Katalin a Józsefvárosi Színházban Giricz Mátyás által színpadra állított Lila ákáccal kapcsolatban. Szerinte ugyanis ez az előadás a francia bohózatból származó fordulatokat, nevettető gesztusait megtartja, sőt, felerősíti, ám ezzel párhuzamosan túlságosan a kabaré-jelleg felé viszi el az egyébként ennél lényegesen összetettebb darabot.37 A Pesti Színházban bemutatott, a kritikák tanúsága szerint a fentiekhez hasonlóan túl negédesre formált Kávécsarnokot Koltai Tamás szerint az menti meg, hogy az abszurd humor megcsillan a színészi játékban. „Tábori Nóra és Benkő Gyula szerencsére nem aranyoskodják el, nem cukrozzák

35 Molnár G. Péter, Lila akác, a Madách Kamara Szép Ernő-bemutatója, Népszabadság 1968. március 20.

36 Ézsiás Erzsébet, A tárgyak hatalma, Szép Ernő Aranyórája a Játékszínben, Színház 1984/8., 18.

37 Róna Katalin, Hová lett az irónia? A Lila akác a Józsefvárosi Színházban, Színház 1984/2.

Hagyományőrzés és újítás Szép Ernő drámáiban / 175