Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Balogh Lilla: Hagyományőrzés és újítás Szép Ernő drámáiban

az artisták világának a megjelenítése már önmagában implikálja, hogy a szerepjáték kiterjedhet a magánéletre is. A hasbeszélő című egyfelvonásosban Antoni magányának enyhítésére életre kelti bábjait, beszélgetőpartnereket kreál belőlük. A rögtönzött előadás érdekessége, hogy a hasbeszélő láthatóan saját életéből meríti előadásának tárgyát, belső vívódását vetíti ki. Az egyik szerzői instrukció már így szól: „ravaszul nevet, be akarja csapni magát".31 A darab vége felé közeledve egyre inkább kérdéses, vajon mennyire marad játék számára a bábjaival folytatott párbeszéd, azaz hogy mennyire éli bele magát a skizofrén helyzetbe és hiszi el, hogy valójában nem monológot folytat, hanem másokkal beszélget.

E mű kapcsán szót kell még ejtenünk a kísérletező színházak által kedvelt bábszerűség tapasztalatáról és maguknak a báboknak a színpadon való szerepeltetéséről,32 amely A hasbeszélő mellett a Vőlegényben is helyet kap. Először Anya foglalkozásával kapcsolatban jelenik meg, aki bábukészítő. Később Pendzsi, a szolgáló megkéri Mariskát, hogy készítsen Kornélnak egy férfi katonababát. A harmadik felvonás már azzal kezdődik, hogy Mariska „hím babát varr”. Hamarosan megjelenik egy új szereplő: Édes baba, akinek az minden szerepe, hogy szótlanul áll, hápog és mosolyog. Mintha a korábban készített „ideális férfi” kelt volna életre. Azonban Kornél ügyet sem vet rá, és a baba lassan lelép a színről. Érdekes, hogy a rendezők a mai napig nemigen tudtak mit kezdeni ezzel a szimbólummal.

Szép Ernő-drámák a színpadon

Ahogy Földes Anna 1985-ben írt Örkény-színház című tanulmány- kötetében rávilágít, a féltabuként kezelt abszurd dráma Magyar31 C/o., 14.

32 Lásd például Déry Tibor 1926-ban írt dadaista drámáját, Az óriáscsecsemőt.

Hagyományőrzés és újítás Szép Ernő drámáiban / 173