Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Balogh Lilla: Hagyományőrzés és újítás Szép Ernő drámáiban

pillanatban, amikor Kornél számára kiderül, hogy szerelme csak a pénzére pályázott, Rudi a romokban heverő lánynak gáláns ajánlatot tesz: „Ha már itt annyit kínlódott velem, és úgyse lesz többet dolgunk az életben ugyebár, nem akarok smucig fráter lenni, nézze legalább. A műtőszék felé húzza Kornélt. Jöjjön, megpucolom a fogsorát.”24 Ez a játék az ellenpontozás különleges, ironikus változatát viszi a drámákba.

Az abszurd Szép Ernőnél - akárcsak Örkénynél - az élet valóságos helyzeteiben jelentkezik. Az Isten madárkái című egyfelvoná- sos akár Örkény Szakmai önérzet című egypercesének alapötletéül is szolgálhatott volna. A madárkereskedésben dolgozó Fini félénk természete miatt nem talált férjet magának. A reális alapszituációba már a darab legelején olyan elemek keverednek, amelyek felkeltik az olvasó-néző gyanakvását, azonban csupán a csattanó felől válnak értelmezhetővé. Hörömpőné szokatlan képességet hiányol a lányból: „Olyan vagy, mint a baglyod, nem tudsz huhogni."25 Erre a megszeppent Fini keservesen huhogni kezd. A szituáció a férjjelölt érkezésével válik abszurddá. Vencel kétértelmű udvarlása ugyanis egyszerre vonatkoztatható a lányra és az általa régóta szemmel tartott kakadura: „[...] mégis az ember ilyen életbevágó dolognál... tájékozódni óhajt...”- bevezetéssel Vencel a reménykedő lányt egyre furcsább kérdésekkel faggatja: „Eladó még, remélem”, „És kicsinyei nincsenek?” „És nincs bolhája?” „És szabad tudnom, jó tojó?”26

Az időtlenséget favorizáló abszurdhoz hasonlóan ezekben a szövegekben is előfordul, hogy az idő- és helymegjelölés absztrakt. A Krémes című egyfelvonásosnak például se idő, se helymegjelölése nincsen, bár később kiderül, hogy a fiktív Kukutyinban játszódik. A valószerűségtől való eltávolodás az álom-ébrenlét és

24 Uo„ 523.

25 Szép Ernő, Isten madárkái = Uő., Fiú, leány, elfeledett drámák, vál., szerk., jegyz., utószó Győréi Zsolt, Budapest, Európa, 2006,225.

26 Uo., 235.

170 / Balogh Lilla