Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Balogh Lilla: Hagyományőrzés és újítás Szép Ernő drámáiban

A nyelvbe, a kifejezhetőségbe vetett hit megrendülésével és a kommunikáció tulajdonképpeni funkciójának kérdésessé válásával párhuzamosan gyakran a nyelv maga is „lefokozódik" alul- stilizálttá válik. Ennek az alulstilizált nyelvnek a kidolgozása a Lila akácban a legtökéletesebb. Szép Ernő jó érzékkel hangsúlyozza azokat a nyelvtani hibákat, amelyek a kifejezések szintjén is érzékletessé teszik a korban és társadalmi státuszban is egymástól távol álló szereplők között fennálló különbségeket. A dialógusokban kulcsszerephez jutnak a képtelenségek és a logikai, illetve szórendi, ragozásbeli, grammatikai hibák. Manci munkahelyéből, a kaszinóból következő társadalmon, normákon kívülisége bizonyos mértékig mentesíti a tabuk és illemszabályok korlátái alól. Ő mintha ezzel a tét nélküli szabadsággal vissza is akarna élni, folyamatosan a nyelvi- és illemszabályokat feszegeti. A Manci által használt nyelv éppen ezért a köznyelvihez közelítve elveszti stili- záltságát, a hagyományos írói eszközök felől tekintve irodalmiat- lannak tűnhet. Beszéde hemzseg a tévesen használt vagy rosszul ragozott kifejezéstől, nyelvtani hibáktól, például „Szédülök, any- nyit ültem azon a hülye ringlispín”; „Én nagyon válogatós vagyok a férfi népbe."17 Rendszeres az egyes- és többes szám egy mondaton belüli váltogatása, például „Frász álljon bele, engem úgy tele ha- jigáltak evvel a vacak konfettikkel.’’18 vagy „Ugye trióhoz legalább három lányok kellenek?”19 Más helyen pedig így fogalmaz: „Én el sem bírom igazán hinni azt a sok ronda urakat a Casinóba, meg azt a sok brutális kolléganőket, hogy azok ténylegesen léteznek az életben, én azt hittem, hogy csak álmodok".20

Szép Ernő egyes szavainak különleges stílusértéket tud adni azáltal, hogy a hétköznapitól eltérő környezetben és jelentésben

17 Szíp Ernő, Színház, 374.

18 Uo„ 382.

19 Uo„ 387.

20 Uo„ 379.

168 / Balogh Lilla