Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Balogh Lilla: Hagyományőrzés és újítás Szép Ernő drámáiban

a kisasszony! Egyike a legjobb bosztontáncosnő! Elismert legsikkesebb!’’12 A kommunikációs káosz addig fajul, mígnem a második felvonásban az emberi kommunikáció teljesen csődöt mond, és a pár átmenetileg (félig-meddig öntudatlanul) szavak helyett csak „nyávog-ugat".13

A kétezres években az egyik leggyakrabban színre vitt Szép Ernő-darabot az Új Nemzedék egyik kritikusa egyenesen unalmasnak minősítette,14 néhány előadást követően levették műsorról. A látszólag értelmetlen mondatok kavalkádja talán kedvezőbb fogadtatásra talált volna a Színházi Élet 1922. május 7-i számában megjelent prológussal együtt olvasva, amellyel Szép Ernő a dráma olvasásának kulcsát adja a befogadó kezébe. Ez a célkitűzés nem idegen az avantgárd irányzatok egyes képviselőinek azon törekvéseitől, hogy a valóság „készen talált” elemeit avassák művészetté.15

[...] Hangozzam egyszer vissza hát Az élet mosdatlan szavát,

A város április havát,

Megadva borsát és savát.

Két könnycsepp lóg a szememen, Az itt az én szemüvegem, Szívhallgató a fülemen,

A nagyvásárt úgy fülelem.16

12 I/O., 463.

13 Uo., 516. Ehhez hasonló, erotikus vonatkozásokat is tartalmazó jelenetet a Tűzoltó című egyfelvonásosban is találunk.

14 „A Dob-utca világa, teletűzdelve a pesti csirkefogó nyelv visszataszító kifejezéseivel, rikító ízléstelenségekkel, évszázad óta elkoptatott, naiv romantikával, nem dráma, nem is költészet, hanem értéktelen vásári portéka, mely bennünket, kik a világot nem ismerjük, halálra untat.” Idézi Győréi Zsolt = Szép Ernő, Fiú, leány, elfeledett drámák, Európa, 2006,450.

15 Lásd például Duchamp híres „művét”, a Forrás címet viselő piszoárt.

16 Szép Ernő, Színházi Élet 1922. május 7.

Hagyományőrzés és újítás Szép Ernő drámáiban / 167