Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Balogh Lilla: Hagyományőrzés és újítás Szép Ernő drámáiban

közik a klasszikus modernség színházi kereteivel, a „hagyomá­nyos" színház erőteljesebben kötődik az avantgárd (és általában a hagyományos dramaturgiai elképzeléseket megújító) jelensé­gekhez, mint a kanonikus felfogás azt megfogalmazná.3 Szép Ernő drámái kétségkívül több és erősebb szállal csatla­koznak a maguk jelenének és közelmúltjának színházához, mint a szerző pályájával párhuzamosan formálódó avantgárd, vagy az akkor még meg sem született abszurd színházéhoz. Műveiben mégis kimutathatók a közkeletű dramaturgiai gyakorlattal sza­kító jegyek, igaz, ezeket nyilvánvalóan nem a kísérletező szín­házak kulturális-társadalmi kontextusában, hanem kizárólag dramaturgiai eljárásokként alkalmazza. Míg a kísérletező szín­házak egyik legfőbb törekvése a figyelemfelkeltés, a megbotrán- koztatás volt, Szép Ernő színpadi műveiben nem volt igazán radi­kális. Ritkán lépte át a befogadói tűrésküszöböt, megfontoltan és csak helyenként csempészte be a közkeletű drámai gyakorlattól eltérő elemeket a darabokba, mondanivalóját alapvetően kon­vencionális köntösbe burkolva tálalta. Az újszerű dramaturgiai törekvések erőszakos, disszonáns, harsány kérdései helyett fi­nom megoldásokat választ, a cselekményt pedig - ahelyett hogy jelenetről jelenetre egyre képtelenebbé válna a történet - folya­matosan visszarángatja az abszurdból, a képtelenből az elfogad­hatóba, a megszokottba. Nem is igen tehetett mást. A kizárólag üzleti alapon működő kabarék egyik legnépszerűbb szerzőjeként tisztában volt azzal, hogy csak a nézők ízléséhez alkalmazkodó, garantáltan közön­ségsikert hozó darabok kerülnek bemutatásra. Ezért az irodalmi elit, sőt, gyakran maguk a kabaré-szerzők is egyfajta megalku­vásnak fogták fel az ide szánt munkákat,4 az irodalmi műve­3 Jákfalvi Magdolna, Avantgárd - színház - politika, Balassi, Budapest, 2006,117-118. 4 Lásd például A magyar kabaré tízéves antológiájának előszavában megfogalmazot­takat: „Magamban nagyon szégyelltem magamat azért az árulásért, hogy számokat 162 / Balogh Lilla

Next

/
Thumbnails
Contents