Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Balogh Lilla: Hagyományőrzés és újítás Szép Ernő drámáiban

két pedig olyannak, ami a lehető legtávolabb áll a korszerűtől. A kabaréhoz való negatív viszonyulást erősítette, hogy az írók gyakran „megélni" jártak ide, a művek pedig általában megrendelésre íródtak. A rendezők, ha szükségesnek látták, átíratták a szövegeket vagy húztak belőlük. „Olyan darabok, amelyek nem a rendszert vagy a szórakoztató ipart szolgálták, »előad- hatatlanok« voltak. Jobbára meg sem születtek, mert a magyar drámaírók saját cenzoraikká fajultak írás közben.”5 Azok a művészek, akik a polgári kánontól eltérő eszközrenddel léptek fel, csekély érdeklődésre számíthattak, és - a már tárgyalt sikerkényszer pénzügyi vetületei okán - minimális szakmai támogatásban részesültek. A hivatalos szemlélet mellett a konvenció megújítására törekvő drámák a pejoratív „kísérletek” kategóriába sorolódtak és (jobb esetben) csupán megtűrt jelenségek voltak a kor színpadán. „Ebben a közegben a szecessziós-szimbolista drámák, Balázs Béla misztériumai ugyanúgy visszhangtalan jelenségek maradtak, mint az avantgárd kísérletek.”6 Meg kellett találni tehát a középutat, és ehhez a kabaré kiváló terepet biztosított Szép Ernő számára.

Különös módon ebben a megalkuvónak bélyegzett műfajban - elsősorban éppen a kabaré műfaji sajátosságából, „színház is meg nem is”-jellegéből adódóan - a közönség számára is elfogadható módon nyílt lehetőség olyan technikák alkalmazására, amelyek később félreismerhetetlenül visszaköszönnek a kísérletező színházak törekvéseiben. A kabarénál töltött évei alatt Szép Ernőről sokan úgy tartották, hogy inkább a siker, mint a maracsinálok versmértékkel és rímekkel, úgy, ahogy a Hymnust írta Kölcsey s ahogy Vajda János írta a »Húsz év múlva« című költeményt. [...] De isten látja lelkemet, kellett a kabaré pénze és isten látja testemet is éppen olyan jól, ahogy a lelkemet látja. A szöveget hozó költők mind így voltak a kabaréval.” Szép Ernő, Előszó = Balassa Emil - A magyar kabaré tízéves antológiája, szerk. Ernőd Tamás, Dick Manó, Budapest, 1918.

5 Kocsis Rózsa, Igen és nem. A magyar avantgárd színjáték története, Magvető, Budapest, 1973,38.

6 Gintli Tibor - Schein Gábor, Az irodalom rövid története II, Jelenkor, Pécs, 2007,428.

Hagyományőrzés és újítás Szép Ernő drámáiban / 163