Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Jákfalvi Magdolna: A patikus létrája Szép Ernő színházkulturális emlékezete

len csillár a fényforrás, de azt is mozgatják, hiszen át kell vinni a táncterembe, ahol a táncmulatság kezdődne. De nem kezdődhet el, mert nincs bent fény. A második felvonásban teljes sötétben indul a fogfájós Patikusné segítségért, csak egy gyertya, majd még egy világít. A szerelmi vallomás a létra tetejéről a sötétbe, a mélybe hullik. S az egész patikát, amelyről az előadás beszél, csak a gyertya fényénél, vagyis részleteiben látjuk. A gyógyszeres üvegek fala, a pult, a fiolák végtelenségét, az egész megértésének töredezett voltát a második felvonásbeli fénytechnika közvetíti. A harmadik felvonást mindig hibásnak értékelte a drámatörténet, hiszen a szerző nagy érzelmi kiszolgáltatottság után nem vágja el a történetet egy letargikus véggel vagy akár egy flaubert-i tragé­diával, hanem drámaiatlanul továbbviszi a dráma nélküli napok dramatizálhatatlan közegébe. S ezért az Ascher-előadás utolsó je­lenete a legnyitottabb, az értelmezésekre a legsérülékenyebb teát- rális pozíciót kapja: Kálmán és a cselédlány Kati boldogsága Kiss István és Pogány Judit színészi karakterén, tudásán, hangján szól. A kortárs kritikai közeg, mely nagyrészt nem is Csehov, de szinte Mrozek Emigránsokja felől olvasta az előadást, elfogadja, hogy az első felvonást nyitó zűrzavaros kakofóniát, hangsúlyos közegváltó nem-értést nem lehet fokozni, hogy a boldogság fel­lengzős hülyeség vagy érthetetlen tartalom, ezért komoly hibá­nak látja Pogány Judit kislányos közeledését.31 Pedig már a második felvonásbeli zenei betétekkel jelzi Ascher ezt az idillikus, ezt a lemerülős, ezt a befele fordulós kis magánéle­ti happy endes megoldást. Ascher rendezésében részben megtart­ja Szép Ernő remek és érzékeny ötletét: Balogh Kálmán a patikus- nénak népdalt énekel, bár az asszony ezt valami pesti újdonság­nak hallja. Kálmán ezután Katinak Barcarolát játszik a Hoffmann meséiből (Ádám Ottó rendezésében ez maradt meg), de Ascher itt 31 l/o. A patikus létrája / 153

Next

/
Thumbnails
Contents