Palkó Gábo (szerk.): „álom visszhangja hangom”. Tanulmányok Szép Ernőről - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Gintli Tibor: Az élőszó imitálása Szép Ernő regényeiben

Miközben e művek a személyiség belső tartalmait értékként kezelik, folyamatosan szembesítenek az intimitás megélésének korlátáival. A szubjektív vágyak mindig naivnak mutatkoznak a külvilág, sőt a szereplői elbeszélők szemében is. Az egyén életformája és a társadalmi gyakorlat által megkövetelt kompromisszumok szükségszerűen illúzióvá teszik a szubjektum vágyainak beteljesülését. E konfliktus természetével a regények elbeszélői tisztában vannak, innen ered a hangnem ambivalens karaktere. A szubjektum tartalma érték, ami az érzékenység megjelenésében mutatkozik meg, másfelől azonban a benső vágyak érvényre juttatása a külvilág kontextusában nevetséges vagy legalábbis megmosolyogtató szándéknak tűnik. A magam részéről a regények vonatkozásában nem osztom azt a széles körben elterjedt vélekedést, amely a beszédmód egyik meghatározó elemeként a naivitást emeli ki. Megítélésem szerint az elbeszélőnek tulajdonított nézőpont nem lehet naiv, hiszen folytonosan szembesül a szubjektum korlátáival. Naivitásnak azt a pozíciót nevezhetnénk, amely nem tud ezekről a megkerülhetetlennek tetsző akadályokról, s az „ártatlanságnak" ebben az állapotában kíséreli meg kompromisszum nélkül érvényre juttatni a maga szubjektivitását. Szép Ernő elbeszélésmódja kapcsán sokkal inkább a naivitás vágyáról vagy imitációjáról beszélhetünk, mintsem a naivitás állapotáról. A megszólaló szereplői elbeszélők általában kívül tudják magukat ezen a pozíción, miközben a szubjektum gyermekkorban megtestesülni látott önazonosságát hol nosztalgiával, hol humorral vegyes iróniával kezelik. A személyiség gyakran a jelenben is mintegy önnön lényegeként értékeli azt a gyermeki szemléletmódot - mint az Ádámcsutka szövegében10 -, de éppen maradéktalan

10 „Babrálom ezt a fület, nyomkodom és gyűrögetem; 5 Fleurs fülét eszembe nem jut soha maltretírozni, ő nem gyerek, ő mellette nem tudok ilyen gyerek lenni. Iboly odaadóan állja ezt a bolond dolgot, nevetget, és dúdolász azalatt, vagy vakbuzgó csenddel cigarettázik.”, lásd Szép Ernő, Lila akác. Ádámcsutka, 408. Egy másik példa: „Nem tudom, fiam. Nekem mindig fáj ez a rongyos szívem, ha gyereket nézek. / És nekem

14 / Gintli Tibor