Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

P. Müller Péter: Forradalomváltozatok az Örkényi életműben

Káosz volt. Senki se tudta, szomszédja hová tartozik; csak ők tudták, csalhatatlanul ismerték föl egymást, mint a kutyák, szagról.6

Egy zárt csoportról van szó, melynek tagjai éveket töltöttek együtt (elmegyógyintézetbe zárva), s akik ebben az új közegben és új szituációban éppen az összetartozásukkal, egymásra utaltságukkal tudnak a spontánul összeverődő, egymást nem ismerő egyedekből álló tömeg irányítóivá lenni. A felfordulás hírére ugyan kivonul a rendőrség, de a hatványozódva bővülő csődület lefegyverzi őket. Az eszkaláció pedig megállíthatatlanul fokozódik, a tömeg nőttön-nő. Ezt az áradást a Forradalom és a Tengertánc közel azonos módon mutatja be, de az utóbbi stilárisan pontosabban és rendszer- szerűbben írja le a folyamatot. Először a különféle elmekóros alakok csatlakoznak az eseményekhez, majd

Jöttek a járda szélén járók és azok, akik pénteken nem ülnek vonatra. Akik alig várják, hogy egyszer a szemük láttára kiugorjék valaki az ablakon, és akik szívükön viselik a haza sorsát, de ütik-verik a gyerekeiket. Aztán azok jöttek, akiket félretoltak, leköpdöstek, víz alá nyomtak, kiröhögtek; és mindjárt őutánuk a józanok és egészségesek. Bánatos zon- gorahangolók jöttek, rúdra fűzött kaktuszokat lengetve; sintérek, örökmécsessel a kezükben, rideg lelkületű bank- igazgatók, hárfázva. Petárdákkal jöttek a pártában maradt postáskisasszonyok, eljöttek a politikusok is, óriási olajfestményeket hordozva, melyeken nyugvófélben a nap, s egy anya az ölében ringatja gyermekét. Lihegve jöttek, borzas fővel, verejtékben úszva; tolták, lökték, egymásba préselték egymást, mert mindenki attól félt, hogy lemarad.7

6 Örkény István, Forradalom, Szép Szó 1937. július-augusztus, V/16. sz., 43.

7 Örkény, Tengertánc, 88.

46 / P. Müller Péter