Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
P. Müller Péter: Forradalomváltozatok az Örkényi életműben
Az elbeszélés két korai változatában kétszer fordul elő a forradalom szó, mégpedig a bolondok hatalomátvételének megnevezéseként. „Győzött a forradalom” - olvasható a külföldi elvbarátokkal megerősített tömegmegmozdulás következményéről. Majd röviddel ezután, az új rend első vívmányai kapcsán az áll, hogy „A forradalom másnapján mindenki kapott egy tubus vazelint...”8 (Az 1967-et követő kiadásokban ezeken a helyeken a „győzött a felkelés", illetve „a győzelem másnapján” kifejezés szerepel.) A történet végén a győzelem harmadik napjára az elmegyógyintézetből kitört vezetők népgyűlést hirdetnek a Szabadság térre. A Forradalom című változatnak az utolsó sorai ezek: Olaj előrelépett és öklével öntudatosan a mellvédre csapott. Hirtelen csönd lett, túlfűtött némaság. Egy hajlottkorú árvaszéki ülnök a lelkesedéstől agyvérzést kapott és meghalt. Huszonnyolcán elájultak. Olaj hátraszegte a fejét és búgó orgonahangon, egyszerű és keresetlen szavaikkal megszólalt: - Bajvéreim, kifellegzett. Most fujjuk fel halottainkat! Egy állapotos asszony, ki túlságosan közel állt az emelvényhez, a mámor hevében ikreket szült.9 Ez a legelső változat vége. A Tengertánc zárlatában ezt olvashatjuk: Az úton félmillió ember állt sorfalat, a téren háromszázezren szorongtak, és várták Olajt, a főtestvért, amint nevezték, a mellék- és póttestvéreket, az öcsöket és húgokat s az egész cicomás pereputtyot. 8 Örkény, Forradalom, 44; illetve Örkény, Tengertánc, 26. 9 Örkény, Forradalom, 45. Forradalomváltozatok az Örkényi életműben / 47