Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Reichert Gábor: „Egészséges erotika” A szocialista közerkölcs és a Lila tinta

és kontra érvei ugyancsak egy kommunista és egy nem kommunista között szövődő szerelem lehetőségeit veszik számba. Az ideális párkapcsolat kérdései az irodalmi sajtón kívül a szélesebb nyilvánosságnak szóló orgánumokban is felmerültek ekkoriban: 1952 novemberében a Szabad Ifjúság című lap hasábjain zajlott az úgynevezett „Felelőtlen házasság"-vita, amelynek konklúziója szintén a közösségi érdek primátusát hirdette a magánéleti örömökkel szemben. A vitát egy E. F.-né szignóval ellátott olvasói levél indította, amelynek szerzője arról számol be, hogy bár szeretik egymást férjével, mégis el kell válniuk, mert a férfi képtelen levetkőzni kispolgári berögződéseit: például meleg vacsorát szeretne enni egy hosszú munkanap után, amikor jól tudja, hogy neje katonaiskolába jelentkezett, vagyis nincs ideje a kulináris élvezetekkel foglalkozni. E. F.-né lemondása a boldogságról a korszak hőstörténetei, az aszkézis emberformáló hatását hirdető tanmeséi közé tartozik. „Egy idejét múlt kor negatív hatásai tekintetében nincsen különbség kollektív- és magánélet között. Mert nincs olyan, hogy magánélet" - olvasható a verdikt a Szabad Ifjúság szerkesztőjének hozzászólásában.9

Azt mondhatjuk tehát, hogy Örkény a korszak egyik „legforróbb” témájához nyúlt hozzá novellájával, így nem csoda, ha a szokásosnál is jóval nagyobb figyelem irányult rá a megjelenés után. Az alábbiakban arra teszek kísérletet, hogy a korabeli írásos (sajtóbeli és szépirodalmi) fonások, valamint a témával foglalkozó szakirodalmi szövegek fényében rámutassak Örkény István Lila tinta című novellájának azon jellegzetességeire, amelyek elválasztják a szöveget a korszakban elfogadottá vált sztereotipikus szerelemképtől, ekképp

9 Idézi: Rév István, Nemek nélküli társadalom. Nincs nő, nincs vágy, nincs szex, Rubicon 1993/7., 34.

„Egészséges erotika’’ /23