Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Reichert Gábor: „Egészséges erotika” A szocialista közerkölcs és a Lila tinta

pedig érthetővé teszik, hogy kétségtelen sikerületlensége10 ellenére miért is különbözik alapvetően a korszak hivatalos irodalmától.

2. „Sajnálatos visszaesés”

Mint utaltam rá, 1952-ben Örkény már nem volt „büntetlen előéletű”, már ami az erotikus témájú novellái és a második világháború után egyre inkább a teljes prüdéria felé tartó hivatalos közerkölcs ellentétét illeti. Révai József is említette a dolgozat elején idézett beszédében A Hunnia Csöködön című szöveget, amelyhez szerinte a Lila tinta „sajnálatos visszaesést” jelent. A Csillag legelső, 1947 decemberi számában közölt elbeszélést szintén túlzásnak tűnik „fülledt és rohadt szexualitással" gyanúsítani, bár tagadhatatlan, hogy a novellában szereplő vidéki körorvos neje, Lola egy galambdúc tövében (egymás után négyszer) odaadja magát a faluba látogató futballcsapat fedezetének, Mustár kettőnek. Magának az aktusnak az ábrázolása azonban meglehetősen diszkrétnek nevezhető: az elbeszélő a galambdúc tövében zajló eseményekről az ég felé fordítja tekintetét, és a „polcaikról előmászó, és sötét, sűrű tömegben kiáramló” galambok felröppenése sejteti, hogy mi zajlik néhány méterrel lejjebb.11 Bár A Hunnia Csöködön megjelenését nem követte nyilvános vita, a Csillag akkori főszerkesztője, Németh Andor visszaemlékezéséből tudható, hogy

10 Nem vitatkozhatunk Kenyeres Zoltán szigorú állításával, amelyet a novellát újraközlő 1973-as gyűjteményes kötet kapcsán fogalmazott meg:„[a] Lila tinta nagyon rossz novella, rossz volt tegnap, rossz ma és rossz lesz holnap is. Olyan rossz, hogy még a huszonegy évvel ezelőtti vihar sem segít rajta, olyan rossz, hogy még attól sem lesz jobb, hogy Révai megtámadta." Annyit mindenesetre érdemes hozzátennünk, hogy egy mű irodalomtörténeti jelentősége nem kizárólag esztétikai sikerültségének függvénye. Erre egyébként Kenyeres is utal, amikor azt írja, a Lila tinta attól lehet érdekes az utókor számára, hogy pontosan rámutat arra, hogy az ötvenes években „volt egy ostoba szemlélet, melynek alapján az emberek nem tudták megmondani, hogy egy rossz novella mitől rossz." Kenyeres Zoltán, Örkény István: Időrendben - arcképek, korképek, Kritika 1974/1., 24.

11 Örkíny István, A Hunnia Csöködön = Uű., Novellák, 1,261.

24 / Reichert Gábor