Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Szabó-Székely Ármin: Dokumentumháború Örkény emlékezete és a holtak hallgatása
azzal a tapasztalatanyaggal kötötte össze, amelyet a munkaszolgálat, a front és a hadifogolytáborok traumatikus körülményei között szerzett. Ez a fordulat nem pusztán a tapasztalatlan kezdő szerző és a sokat látott író közti átmenetben jelentkezett. „A hadifogság a nagy mesélések ideje”,6 és Örkény esetében ez nemcsak történetekkel való találkozást, de az azokat elmondó emberek múltjának, társadalmi körülményeinek és gondolkodásának megismerését is jelentette. A háború előtti írásait ő maga szürrealista, játékos művekként aposztrofálta, amelyeknek nem sok köze volt a valósághoz. Az 1946 decembere előtti időszakban történtek azonban teljesen felülírták a valóságról alkotott képét, sőt azt az érzetet keltették benne, hogy most először találkozik a „valósággal”.7 Kis túlzással kijelenthetnénk, hogy Örkény ezekben az években nemcsak a háború, hanem a realizmus traumájával is szembesült. A trauma feldolgoz(hat)atlansága arra ösztönözte, hogy a valóság rögzítésétől az egypercesek groteszkje felé haladva újra és újra megírja háborús tapasztalatait, azt remélve, hogy megérti és másokkal is megérteti az eseménysorozatot, amely átírta az ország és az ő személyes élettörténetét. „Egy ideig megpróbáltam a régi dolgokról, a régi módon írni, de aztán rájöttem: mindent elölről kell elkezdenem. Volt rá időm: négy évig voltam különböző hadifogolytáborok lakója. Csak egy vágyam volt: átadni valahogy, közölni valahogy, amit átéltem. És én a valóság felől indultam neki.”8 A „valóság felől” ebben az esetben azt jelenti, hogy a táborokban megélt tapasztalatait és a megismert rabok történeteit önmagukon túlmutató fontossággal ruházta fel, és írói munkájának meghatározó alapanyagává tette. Több prózai és két drámai műben, különböző megközelítésekkel írta meg a Don-kanyar és az azt követő 6 Mintha zsilipet nyitnának meg. Beszélgetés Örkény Istvánnal = Lágerek népe, 307. 7 Uo. 8 Emlék a háborúból = Lágerek népe, 312. Dokumentumháború / 137
