Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Szabó-Székely Ármin: Dokumentumháború Örkény emlékezete és a holtak hallgatása

Dokumentumháború

Örkény emlékezete és a holtak hallgatása

/

Szabó-Székely Ármin

Aki emlékezik, ítélkezik.1

Örkény István 1946. december 26-án tért haza a krasznogorszki hadi- fogolytáborból. Az ezt megelőző több mint négy év alatt munkaszolgálatosként megjárta a Don-kanyart, majd hadifogolyként a hírhedt tambovi gyűjtőtábort. Ezen évek szélsőséges fizikai és pszichológiai tapasztalatai folyton visszatérő alapanyagként újra és újra megjelentek életművében. Ez a tanulmány azt az írói folyamatot és emlékezésmechanizmust vizsgálja, amely során Örkény több műve hozzájárult a doni események irodalmi és színházi feldolgozásához és, ennek révén történelmi emlékezetünk alakításához.

Örkény pályaképének elemzői (többek között Szirák Péter, Szabó B. István, Simon Zoltán és Földes Anna)2 megegyeznek abban, hogy írói munkásságának, sőt íróvá érésének meghatározó, kikerülhe1 Örkény István, Lágerek népe - Emlékezők, Palatínus, Budapest, 2011,160.

2 Szirák Péter, Örkény István. Pályakép, Palatínus, Budapest, 2008, 36-56; Szabó B. István, Örkény, Balassi, Budapest, 1997,16-20; Simon Zoltán, A groteszktől a groteszkig, Csokonai, Debrecen, 1996,26-37; Földes Anna, Örkény a színpadon, Palatínus, Budapest, 2006,14-38.

Dokumentumháború / 135