Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Horváth Csaba: Tartuffe a Mátrában Moliére Tartuffe-je mint a Tóték előképe

Ahogyan Szirák Péter hangsúlyozza, Örkény kifejezésmódja groteszk, de szemlélete nem: „Örkénynél a groteszk parabola hátterében megmarad a racionalitás, sőt a humanizmus viszonyítási pontja is”28. Tóték visszanyerik emberi méltóságukat, hiszen az önazonosságot részben visszaállító bosszú minden kegyetlenségével és abszurditásával együtt a személyiség helyreállítását jelenti. Tót fölébe nő az őrnagynak és „ellentmondást nem tűrően utat mutat". Mariska pedig felismeri, hogy minden áldozatuk, önfeladásuk immáron feleslegesnek bizonyult, s a darab utolsó mondata, a „Fiam, fiam, egyetlen kicsi fiam!” felkiáltása nemcsak a gyász méltóságát jeleníti meg, de anyai fájdalmát a Piéta magasságába emeli. Ugyanakkor Kafka Átváltozásában Gregor Samsa anyja kiált így fel: „Eresszetek be Gregorhoz, hisz ő az én szerencsétlen fiam!”

Bár az őrnagy halálával megszűnt a zászlóaljirodai beosztás biztonsága - jóllehet a fiú haláláról csak a nézők értesültek a félbolond postástól - a Tóték befejezése reménytelibb, mint a Tartuffe-é. A király emberének deus ex macchina-szerű megjelenése Orgonnak, az alattvalónak a kiszolgáltatottságát mutatja. A király kegye ugyanolyan kiszámíthatatlan, abszurd módon emelhet fel, ahogyan romba dönt. A huszadik századi Moliére-parafrázisok, mint Bulgakové vagy Spiróé, erre játszanak rá. A Tóték viszont az abszurd megszorításával együtt is megőrzi a lázadás cselekvésének az illúzióját:

Amikor már reménytelenül cselekszünk, akkor az a cselekvés abszurd. Én azt vallom - és ezt példázzák a Tóték hogy az ember egyetlen kiútja a tett. Ezért „hagyom” gyilkolni is Tótot, pedig az a gyilkosság akkor már fölösleges és esztelen. Ilyen értelemben, a reménytelenség állapotában, Tót Lajos valóban „abszurd hőssé” lesz.29

28 Szirák, I. m., 227.

29 Tóték, Levél a nézőhöz, 9.

Tartuffe a Mátrában / 133