Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Horváth Csaba: Tartuffe a Mátrában Moliére Tartuffe-je mint a Tóték előképe

is jött egy tábori lap. Van, amit kézbesítek, van, amit félreteszek. Van, amit összetépek, mert ami nincs, az nincs.26

A levélforma mindig is fontos volt Örkény számára. Gondoljunk a Macskajáték levéldrámájára, de az Egyperces novellák között Levél Jaspers és Kierkegaard uraknak címmel olvashatjuk a Tóték kisregényváltozatában is szereplő aforizmát: „Az ember nem annyi, amennyi, hanem annyi, amennyi tőle kitelik.” S hat évvel a Tóték után, 1973- ban Örkény fordítja magyarra Laclos Veszedelmes viszonyok című regényét, a levélformának és az intrikának a kereszteződését.

A Tóték cselekményét olyan levelek irányítják, melyek akkor is befolyásolják a címzettek életét, ha azok meg sem kapják azokat. A dráma így az abszurd léthelyzet elleni lázadás története. Nem véletlenül hivatkozik Örkény Camus-re:

Mit gondol ő akkor? Azt, hogy mire van ítélve, tudja. Gyötrődése hiábavaló, a szikla legurul majd, és újra meg újra legurul, az idők végeiglen. Ezt ő tudja, de hiába tudja. Az ember nemcsak tapasztalat. Az esze ugyan azt mondja, hogy minden hiába, de ösztönei nem hallgatnak az észre. Ők azt súgják, hogy ez lesz az utolsó erőfeszítése, Sziszüphosz pedig bizakodva vág neki a meredélynek, újra meg újra, mindig csalódva, de mindig új erőre kapva.

Abban a paradoxonban élünk, hogy csak értelmünk veszi számba a ránk váró végzetet. Életösztönünk mást mond. Néha amannak szava győz, néha emezé. Ha a belátás, akkor az én Sziszüphoszom is szomorú, de ha az életösztön hangja az erősebb, akkor az én Sziszüphoszomnak is öröm tölti el a szívét.”27

26 Tóték, Első rész 1. kép, 13-14.

27 Tóték, Levél a nézőhöz, 8.

132 / Horváth Csaba