Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Horváth Csaba: Tartuffe a Mátrában Moliére Tartuffe-je mint a Tóték előképe

igenlésének esztétikai eszményképe az olyan világ, mely tagadja a szart, és mindenki úgy tesz benne, mintha a szar nem létezne. Ezt az esztétikai eszményképet giccsnek nevezzük.”23

Tartuffe és az őrnagy egy-egy fenyegető giccset testesítenek meg: Moliére drámájában a bigottság, a Tóték ban a háborúhoz, s általa egy hamissá vált közösségi-etikai értékhez való ragaszkodás a giccs. Tóték végül bekövetkező lázadása az őrnagy ellen azért felemás, mert az őrnagy jelképezte giccs elleni zendülésük egy másik, a családi értékeket az méltóságnak alárendelő giccs alapján áll. Ám a totalitárius giccsnél talán mégis szerethetőbb a biedermeier változat.

A Tót család helyzete a darab elején a klasszicista drámák kötelesség-érzelem konfliktusát parafrazeálja, hiszen a család minden önfeladása a fiúkért vállalt felelősségből ered. A helyzet ugyanakkor abszurd is, mert nem segíthetnek, hiszen a fiúról az első rész végén megtudjuk, hogy meghalt, így minden érte hozott áldozat, legyen szó az őrnagy elviseléséről vagy az emberi méltóság feladásáról, immáron hiábavaló:

POSTÁS átmegy a színen. Egy sürgöny... „Magyar Vöröskereszt. Sajnálattal értesítjük, hogy Tót Gyula zászlós, tábori posta hétszázhét per hét, az ellenséggel folytatott harcban hősi halált halt...” Fölnéz, nyög. Úristen... Mit tegyek? Én ezt a sürgönyt összetépem! Összetépi, a hordóba dobja, el. „az ellenséggel folytatott harcban hősi halált halt”.24

A levelet akkor postázhatták a zászlóalj-irodán, amikor az őrnagy már úton volt, de a Tót családhoz még nem érkezett meg. A dráma az időbeli eltolódásokra épül, s ez átvezet a cselekményt irányító

23 Milan Kundera, A lét elviselhetetlen könnyűsége, ford. Kűrtvélyessy Klára, Európa, Budapest, 1994,319.

24 Tóték, Első rész 2. kép, 51.

130 / Horváth Csaba