Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Horváth Csaba: Tartuffe a Mátrában Moliére Tartuffe-je mint a Tóték előképe
S már Tartuffe nevében is a megismerhetetlenség van benne21, ahogyan az őrnagy lényege a személytelenség. Moliére a TartufFe szóval egyébként nem kitalálja, hanem kihasználja és elterjeszti a szónak a darab születésekor már meglévő, de még el nem terjedt jelentését. Tartuffe hamisságát a keresztény értékek álságossá tétele okozza, s a nem önazonos figura tettei és a szavai között húzódó ellentét szüli a nevetést. Igaza lenne hát Arisztotelésznek? „A komédia, (...) a hitványabbak utánzása, nem a rosszaságé a maga egészében, hanem a csúfságé, amelyhez hozzátartozik a nevetséges is. A nevetséges ugyanis valami hiba, vagyis fájdalmat és így kárt nem okozó csúfság, amilyen - rögtöni példával élve - a komikus álarc: rút és torz valami, de nem okoz fájdalmat.”22 Ez alapján azonban a Tartuffe nem lenne a Tóték előképe. Moliére korában Rabelais után vagyunk. Örkény korában pedig Bahtyin után: a jókedv és a nevetés elvált egymástól. Az őrnagy egyik jellemzője a szagok iránti érzékenység. A vendég érkezése előtt Tótnak a lajtos kocsi egyébként doktor úrnak szólított tulajdonosával folytatott párbeszéde átvezet a groteszkhez. A lajtos kocsi miatt jogosan idézhetnénk Kunderát: „a lét határozott 21 Lásd például: Étymol. et Hist, a) 1609 péj. (A. Fusy, Le Mastigophore, p. 62: Tu n’es qu’une [sic] tartuffe, qu'un bútor, qu’un hapelourde); b) 1665 Tartuphe ■< hypocrite » (Robinet, in Les Continuateurs de Lőrét, 1.1, p. 378 ds Fonds Barbier: N'as-tu point de ces bons Artuphes (Cest qu'il vouloit dire Tartuphes) Qui font tant de bruit depuis peu, Et comme on dit sont tout â Dieu, Exceptez en le corps et l'âme); id. tartuffe (De Rochemont, Observations sur une comédie de Moliére, intitulée Le Festin de Pierre, pp. 10-11). Empr. â rital-tartufo, att. dans un sens péj. (peut-étre «trompeur, imposteur », cf. FEW 1.13,1, p. 126b) dep. 1606 (G. Della Porta, Lo Astrologo, IV, 7 d'apr. M. Diót ds St. neophilol. t. 48, p. 221, oü dans « Sei un tartufo », le mot est un qualificatif attribué â un personnage traité ant. de cavallo, bue, asino), issu p. métaph. de tartufo «truffe », du lat. pop. ‘terrae tufer « id.» oú ‘tufer représente la forme osco-ombrienne du lat. tuber. Cf. ital. truffa «truffe », puis « plaisanterie » et >< tromperie »(DEI), et fr. truffe* qui subit la mérne évol. en a. et m. ft. (FEW 1.13,2, p. 385a). Au vu de fattest. 1609 supra, Moliére n’a pás inventé le nőm de Tartuffe, mais c’est sa comédie (représentée pour la lrefois en 1664) qui est á fórig, de la diffusion du mot dans la lang. cour. (http://www.cnrtl.fr/etymologie/tartuffe) 22 Arisztotelész, Poétika,V., ford. Sarkady lános, http://mek.oszk.hu/ 00300/00315/00315.htm#d805 Tartuffe a Mátrában / 129
