Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Horváth Csaba: Tartuffe a Mátrában Moliére Tartuffe-je mint a Tóték előképe
A POSTÁS a kutyát... Őt kellett volna? MARISKA Jaj, dehogy! A POSTÁS a Tót úr kedvéért nagyon szívesen. TÓT Köszönöm, de nem szükséges... Mi volt még?16 Gyula, a család fronton lévő fia javasolja, hogy az őrnagy a családjánál pihenje ki a háború okozta stresszt. Erről az első levélből értesülünk: „sikerült rávennem, hogy vegye igénybe kedves szüleim vendégszeretetét, ami nem ment könnyen, mert a mostani idegállapotban nem akar senkinek terhére lenni.” Az apa, Tót Lajos azonban a levél kézhez vételekor egyáltalán nem lelkes az ötlettől, próbál kibújni a határozott elfogadás alól: „Hallod ezt, édes jó Lajosom? HALLOM.” (...) Sőt, az őrnagy állapotát hozza fel: „Csakhogy nincsen jó idegállapotban”.17 Mariska, a feleség végig igen határozott személyiségnek mutatkozik, Ágikát sem csupán a divatos szabás miatt nyűgözi le az egyenruha: „Istenem, milyen szép is tud lenni az apu”- mondja a sisakját tisztogató tűzoltóparancsnoknak, s az őrnagy érkezésekor egyre hevesebben jegyzi meg áhítattal: „egy katonatiszt!"18 Az őrnagy elbúcsúzásánál pedig olyan, mint „akinek a szíve hasad meg”19. Itt érdemes megjegyezni, hogy Tartuffe ugyanúgy uniformist, tehát a személyiséget eltakaró egyenruhát hord, mint az őrnagy vagy Tót Lajos. Bár nem pap, de jelmeze a színházi hagyomány szerint a vezeklés szőrcsuháját idézi. S ahogy az őrnagynak, úgy Tartuffe-nek is a kiismerhetetlensége a legalapvetőbb tulajdonsága: „Egy hírhedett csaló, kit a fejedelem Már régóta keres, mindig más neveken.”20 16 Tóték, Első rész 1. kép, 20. 17 Tóték, Első rész 1. kép, 14. 18 Tóték, Első rész 1. kép, 24. 19 Tóték, Második rész 5. kép, 93. 20 Tartuffe, V/4.411. 128 / Horváth Csaba
