Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Horváth Csaba: Tartuffe a Mátrában Moliére Tartuffe-je mint a Tóték előképe

hazautazik... Sikerült rávennem..., hogy vegye igénybe kedves szüleim vendégszeretetét, ami nem ment könnyen, mert mostani idegállapotában nem akar senkinek terhére lenni..(...) De én leírtam a község klimatikus előnyeit, a mi szép, üveges verandánkat, a kilátást a Bábonyra meg a bartalaposi völgyre - és képzeljék! Őrnagy urunk elfogadta a meghívást. Gondolhatják, hogy ez mit jelent nekem!8

Aztán megtudjuk azt is, hogy „Szeretett őrnagy urunk, és ettől ne tessék megijedni, nem bírja a lármát, továbbá nagyon érzékenyen reagál egyes szagokra.”9 S gondoljunk arra figyelmeztetésre, hogy „Nehogy beszélgetés közben elnézzenek az őrnagy úr feje fölött.”10 Az őrnagy kiismerhetetlenségét mutatja, hogy a buszról két őrnagy száll le: az egyik az őrnagy fogalmáról alkotott kép, az elegáns őrnagy; a másik a valódi, aki kopottan, porosán, fáradtan, és szinte vakon érkezik. Ám a vakság drámai toposza itt megfordul. Míg a vak jós a görög drámában a cselekményen kívül marad, és értelmezve kimondja a többi szereplőre érvényes igazságokat, addig a Totókban az őrnagy éppen a világ kismerhetetlenségét, káoszát, értelmetlenségét képviseli.

De az őrnagy megsokszorozott figura abban az értelemben is, hogy a család minden tagja bizonyos fokig az alteregójának számít. Tót Lajos és közte számos párhuzam vonható. A fess tűzoltó őmellette a másik egyenruhás a darabban. A poros, fáradt szinte vak őrnagy a színpad egyik felén, s vele szemben a fontossága tudatában lévő, a Forman-féle Tűz van, babám-ot idéző tűzoltó. Tót Lajos ki is mondja:

TÓT méltatlankodva. Őrnagy úr! Hogy én behúzzam a szemembe a sisakomat? Arról nem is beszélek, hogy ez

8 Örkény István, Tóték = Tóték, Macskajáték, Első rész 1. kép, Szépirodalmi, Budapest, 1986,14.

9 Tóték, Első rész 1. kép, 15.

10 Tóték, Első részi, kép, 23.

126 / Horváth Csaba