Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Horváth Csaba: Tartuffe a Mátrában Moliére Tartuffe-je mint a Tóték előképe

Őt minden rang fölé éppen az emeli,

Hogy hagyta jámboran magát kifosztani,

Mert soha nem ügyelt a világi vagyonra Örök dolgok felé irányult csak a gondja"6 vagy

Divatfi nem volt, ez igaz, soha,

Tartuífe mégis olyan...

(...)

Hogy ha a külseje nem is vonzana mindjárt,

Egyéb értékei...7

Míg a hagyományos intrikus a tragédiában a bukáshoz, a komédiában a szerencsés végkifejlethez vezető cselszövény, fondorlat bonyolítója, az úgynevezett cselvígjáték (comédie d'intrigue) központi figurája, aki a cselekmény fordulatait tudatosan és általában titokban irányítja, a Tóték esetében jóval összetettebb az intrikus szerepe. Ahogyan a Tartuffe-ben is láthattuk, itt sem véletlenül érkezik. A Tótékban a családon belüli szerepek okozzák, hogy a családtagok egy része valamilyen módon az intrikus lenyomatává válik. A Tót család azért lesz a parancsolgatások és parancsteljesítések terepe, mert minden tagja hordoz magában valamit az őrnagyból.

Varró őrnagy megjelenése dramaturgiailag is a Tartuffe-öt idézi. Megjelenésekor már nemcsak a család, hanem különleges igényei miatt az egész falu az érkező katonatisztről beszél. Színrelépése Tartuffe-éhez hasonlóan késleltetett. Először a fiú levele említi:

Szeretett őrnagy urunknak, akiről már annyi szépet írtam, a partizánok állandó zaklatása miatt nagyon leromlott az idegrendszere, és emiatt most kéthetes betegszabadságra

6 Tartuffe,11/1,1. m., 356.

7 Tartuffe,11/2.1. m„ 359.

Tartuffe a Mátrában / 125