Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Horváth Csaba: Tartuffe a Mátrában Moliére Tartuffe-je mint a Tóték előképe

Én mondom, a fiam bölcsebbet soha nem tett,

Mint hogy megnyerte ezt a buzgó hitű embert,

Kit szükség idején küldött ide az ég Helyrehozni a ház megtévedt szellemét.

És Orgon saját bizonytalanságát is Tartuffe-fel próbálja gyógyíttatni. S ez a bizonytalanság a Dorine-nal folytatott párbeszéde közben agresszióba csap át, amikor beteg felesége helyett hangsúlyosan csakis Tartuffe-ről érdeklődik. Majd Cléante-nak ki is mondja:

Ha ismernéd, te is rajonganál csak érte,

S a te bámulatod sem ismerne határt.

Mert olyan ember ez... olyan... ember, nahát.

Aki őt követi, mélységes béke várja,

S ez az egész világ nem egyéb neki: trágya.

Napról napra, ahogy követem, más leszek,

Már nem köt semmihez vonzalom, szeretet,

Tőle tanultam azt, hogy még ha itt előttem Halna is meg anyám, gyermekem, feleségem,

Nem törődnék vele még ennyit se, nem én!5

Orgon alapvetően attól fél, hogy jóval fiatalabb felesége a pénzéért szereti. Ezt a félelmét igyekszik kivetítetni és orvosolni azzal, hogy lányát Tartuffe-höz akarja kényszeríteni: hiszen ha a házasságban a férfibáj és a vagyon nem minden, akkor Orgon is legyőzheti saját kételyeit:

Csitt! Nincsen semmije,

De megérdemli, hogy éppen ezért dicsérjék Szegény, igaz, de ez becsületes szegénység

5 Tartuffe, 1/5.7. m., 348.

124 / Horváth Csaba