Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Hetényi Zsuzsa: Abszurd, anekdota, atomháború, avantgárd Örkény egyperceseinek szemléletéről és a műfajról

Két zsidó megy az utcán.

Az egyik kérdez valamit a másiktól.

A másik válaszol neki.

Eközben mennek.

Az első, akinek időközben egy új kérdés jutott az eszébe, fölteszi. A másik válaszol rá valamit.

Ezen néha nevetni lehet.

Máskor nem lehet rajta nevetni.

Ők pedig továbbmennek.

Tovább beszélgetnek.

Nehéz dolog ez.

(Ahasvérus)

Az oktató parabola titka abban rejlik, hogy jobban rögzül az emlékezetben: a legismertebb mnemotechnikai effektusra épül, az asszociációs kötésre (valamihez kapcsolt tudás) és arra, hogy az önállóan megértett, kiküzdött következtetés saját gondolatként vésődik be. Az egypercesek ezen felül talányosságuk, rövidségük és félbeha- gyottságuk miatt maradnak meg az emlékezetben (a befejezet- lenségi effektus ismert pszichológiai hatása, hogy az agy tovább próbálna rajta dolgozni, ezért raktározza).

Az anekdota

A 19. századi magyar irodalomnak is alapvető eleme az anekdota, Arany János, Jókai Mór gyakran élnek vele. Mikszáth történeti és népi anekdotáira számos irodalomtörténeti elemző tért már ki. Róla írott tanulmányában Karácsony Sándor idézi Németh Lászlót: „Nemzeti vétkünk az anekdotázás, ezért nincs mindmáig magyar filozófia. Képtelenek vagyunk a finom elvonásokra s absztrakciók híján a filozofálás nem vérbeli szükségletünk.”19 Karácsony szerint

19 Karácsony Sándor, A cinikus Mikszáth, Magyar Filozófiai Szemle 1990/3-4., 212.

Abszurd, anekdota, atomháború, avantgárd / 101