Palkó Gábor: „helyretolni azt”. Tanulmányok Örkény Istvánról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Hetényi Zsuzsa: Abszurd, anekdota, atomháború, avantgárd Örkény egyperceseinek szemléletéről és a műfajról

éppen az anekdota tölti be a magyar filozófia szerepét. Az anekdota az ősi, elsődleges, képszerű, azaz mellérendelő gondolkodás megnyilvánulása, amely az elvont gondolkodás, a kategóriák helyett gondolatláncokat és képeket használ. Németh László véleményét osztja Sükösd Mihály 1970-es tanulmánya Örkényről, amelynek címét mindig rosszul idézik: nem Örkény egyperceseiről, hanem egy-perceiről szól. Az anekdota szerinte is butít, és elsekélyesíti az irodalmat. (Magam is emlékszem a kor eme hangulatára, Németh G. Béla is ezen a véleményen volt - Sükösdnek akkor igaza volt). Ma azonban az anekdota átértékelődött, gondolhatunk akár Parti Nagy Lajos abszurd Magyar meséire. Sükösd szerint Örkény egypercesei absztrahálnak, lehántanak minden fölöslegeset a novelláról, és átmenetet, köztes műfajt képeznek Örkény életművén belül a hosszabb novelláktól a színművek felé. Sükösd a 20. századi magyar irodalomban és a kelet-európai abszurdban is megkereste Örkény egyperceseinek elődeit és rokonait.20

Az abszurd minden korban fellelhető, mindig utat talált a művészetbe. Az abszurd mindössze tudatosítja (és tudatosíttatja bennünk), hogy a dolgok képesek teljesen zabolátlanul elszabadulni, a logika alól kibújni, meghasonlani. Örkénynél, a Jelenség végén találom, ahol a parafadugó elsüllyed: „Magyarázat nincs.”

A 20. században az abszurd nemcsak a világ felfordult dolgainak esztétikai konstatálása, és nem csupán a logika felrúgása, hanem a metafizikai rettegés egyik válfaja is. Az atomháború után a hozott szalonna még segíthet, a groteszk ad kiutat a túléléshez. Az abrosz hómezőin viszont soha nem lehet elérni az állandóan távolodó sótartót.

20 Sükösd Mihály, Örkény István egy-percei, avagy a konkrét abszurd, Új írás 1970/6., 110-113.

102 / Hetényi Zsuzsa