Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Bartal Mária: Csontzörej - a halott test reprezentációi Szilágyi Domokos és Weöres Sándor néhány költeményében

szembeállításában találja meg önnön modelljét, és az utóbbi felsőbbrendűségének konstatálásába torkollik. A csontváz materia- litásának megalkotásában mindkét költemény esetében a hiány tapasztalata az uralkodó: Weöresnél a gótikus építészetből ismert „csipkés” kőfelületekben a statikus monumentalitás transzcendensre irányuló vágya ölt testet, a „borda”, amely metonimikusan a csontvázat jelöli, a felület legtagoltabb helye, a verszárlat megszólításában pedig a „vetkőzött" jelző kap kiemelt szerepet. A test tisztasága, üressége, légiessége Weöres költeményében a Foucault egyik előadásában4 utópikus testnek nevezett, denaturált testkép poétikai-nyelvi megképzésével hozható összefüggésbe, míg Szilágyi versében a test üreges képzete agresszív kiürítés, csonkítás eredménye: „S ha a halál késes angyalai / húsomból kiheréltek"; „féreg bújjék bőre alá, aki az időt kitalálta”. Főképp az utóbbi példán keresztül érzékelhető, hogy Szilágyinál atest reprezentációját érintő változások hangsúlyozottan nyelvi műveletek, hiszen az átok performatív eljárását teszi transzparenssé a szöveg. Ez a működésmód a később tárgyalt költemények esetében is meghatározó lesz. A Weöres-vers beszélője a test és az identitás központját a középkori európai feudalista társadalmakban uralkodó testképhez hasonlóan a fejben helyezi el, amelyet Isten alkotásának tartottak a romlásra késztető alsóbb testtájakkal szemben.5 A szonettben a fej „dudorként”, haszontalan kinövéseként jelenik meg, olyan testrészként, amely nem tölti be funkcióját, összefüggésben azzal, hogy vágyának tárgya nem a hiány uralta csontváz, hanem a túláradó korporeitás, a testhatárok szélsőséges kiterjesztése, a korlátlan birtoklásvágy, amelyeket a test karneváli képzetei (testnedvek, táplálkozás és szexualitás) hoznak létre a szövegben.

4 Michel Foucault, Az utópikus test, ford. Urban Bálint, Tiszatáj 2014/2., 84-88.

5 Borgos Anna, „Testkép-képek". Áttekintés a fogalom filozófiai és pszichológiai értelmezéseiről = Test-beszédek. Köznapi és tudományos diskurzusok a testről, szerk. Csabai Márta, Erős Ferenc, Budapest, Új Mandátum, 2002,49.

86 / Bartal Mária