Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Bartal Mária: Csontzörej - a halott test reprezentációi Szilágyi Domokos és Weöres Sándor néhány költeményében

A versbeli megszólalás többszörösen nevetség tárgyává válik, egyrészt az olyan tematikus jelzéseknek köszönhetően, mint például a rádión vigyorgó koponya metaforája, amely a verset a kihangosított és ezáltal személyes mivoltát vesztett szenvedés recsegő hangszekrényeként láttatja, másrészt a „költő kussol” egyszerre kijelentő és felszólító modalitásával. A vers akusztikusán megerősíti, színre viszi a heroikus költői beszéd működésképtelenségét, például az „évszázadoktól meggyötörtén” sorral, amely nem csak stilisztikailag zökkenti ki a verset, de egyértelműen megakasztja az addig erőteljes időmértékes lüktetést is. A vers hol keserű, hol játékos humorát a tragizáló beszédet felbontó belső és sorvégi rímeknek (éltek/kiheréltek, pestis/ túlélem ezt is), és szkepsziseknek (például oly eset és oly esetlen) is köszönheti. A költeményben fokozatosan gyengül a felütés erőteljes időmértékes lüktetése, a páros rímeket előbb keresztrímek, majd egyre szaporodó rímte- len sorok váltják fel azzal összefüggésben, hogy a vers tematikusán reflektál önnön modalitásának bizonytalanságaira.

Az értelmezés során számomra tanulságosnak bizonyult a Csontok című költemény összeolvasása Weöres Sándor húsz évvel korábbi szövegével, az Egy összedrótozott csontvázhoz (1946) című verssel3:

Te hús alól kikelt csipkés szobor: nyálkás test végső, száraz állomása! megrezdülő állkapcsod kattogása szent dobszó: tisztaságodig sodor!

Ki énemként jön-megy, a kis dudor, nem téged: aranyat, tömjént kívánna,

3 A költemény részletesebb interpretációját lásd: Bartal Mária, Testhatárok és az ahu- mán beszéd poétikai kísérlete Weöres Sándor költészetében, Jelenkor 2013/7-8., 814-820.

84 / Bartal Mária