Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Bertha Zoltán: Menyegző és Tengerparti lakodalom Nagy László és Szilágyi Domokos

s utána pedig Sütő András 1978-ban Nagy Lászlótól (a „nyelvben bújdosó a versben bújdosó”-tól) búcsúzik Budapesten a farkasréti temetőben (A költő szívet hasogató Gondja). Minderről adatoló forrásértékeit és értelmezési szempontjait tekintve is kitűnő tanulmányaiban részletesen értekezik Jánosi Zoltán,4 aki többek között leszögezi, hogy

Nagy László életműve nemcsak verses és prózai alkotások sorában vonta magába és átfogóbb szemléletköreibe az erdélyi kultúra több jelentős értékét, hanem hatott is arra. ’Bartóki’ alkatának nyomai ott vannak az utána jövő erdélyi nemzedékekben, különösen a második Forrásnemzedék alkotóiban: Király László, Magyari Lajos, Farkas Árpád s a többiek költészetében is.5

Hasonlóképpen talál párhuzamokra, sajátos rezonanciákra, allúziókra Nagy László sugallatos etikai és bölcseleti üzeneteket felhalmozó, imaginárius telítettségű, intenzív képes beszédmódja a sok vonatkozásban attól eltérő, mert radikálisan újavantgárd, neoexpresszionista, kiáltás-típusú6 (depoetizáló, deheroizáló, alul- retorizáló és anti-lírai) hangzatokat - gyakran közvetlenül lázadó, protest- vagy beat-hangütésű kifejezésformákat - is mozgósító, a modern és a posztmodern költői episztémé határán viliódzó7

4 Jánosi Zoltán, „De ott, Erdélyben nehogy meghasadjon a szívem". Nagy László erdélyi útjai, Hitel 2005/7., 3-16.; Uő., Nagy László és az erdélyi irodalom, Magyar Napló 2005/7., 9-18.

5 Jánosi Zoltán, „Szólítlak, hattyú". Válogatott írások Nagy László életművéről, Magyar Napló, Budapest, 2006, 362-363

6 „Verseinek hangnemében, sikolyában, a Schrei esztétikája, az expresszionista kiáltás köszön vissza. [...] A kiáltás nem azonos a versmértékbeli anarchiával. [...] A vad 'üvöltés' inkább a kifejezés tartalmában, és nem a kifejezésmódban érvényesül. A költő szeretné leszúrni a szavakat, hogy hozzáférhessen a dolgokhoz. [...] A metaforáktól programszerűen megfosztott vers a mitopoétikus elemek gazdag raktára lesz. A gesztusok vadsága lenyűgöző. A költő gondolatok-érzések örvényébe veti magát. Nagyívű polifonikus szerkezeteiben egymásba vágnak, összefonódnak a hangok. A láz jellemzi ezeket a gazdagon hangszerelt verseket". Nicolae Balota, Romániai magyar írók (1920-1980), ford. Vallasek Júlia, Mentor, Marosvásárhely, 2007,327-328.

7 Vö. Cs. GyImesi Éva, Álom és értelem. Szilágyi Domokos lírai létértelmezése, Kriterion, Bukarest, 1990; Szakolczay Lajos, Szilágyi Domokos (1938-1976) = U0., Erdélyi ősz, Napkút, Budapest, 2006,153-218; Pomogats Béla,Magyar irodalom Erdélyben (1968-1989), V-VI.,

Menyegző és Tengerparti lakodalom / 69