Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Molnár Eszter: Mágikus szövegműfajok újraírásai Szilágyi Domokos költészetében

A Garabonciás című kötetben szerepel az aranycsináló tudós mágusokat parodizáló Alkimisták című vers. A tudós mágiát űző varázslók a lírai én számára nevetségesen szánandóak: „kegyes úr mire neked / az arany pfű piha fúj milyen izzadságszaga van”. (318.)

Szilágyi Domokos, amikor atyai jóbarátja, Méliusz József Fekete Orfeusz című versét méltatja, azt „biblikus zengésűnek és őrjöngésig szenvedélyesnek” nevezi. Rögtön hozzáfűzendő: e két jelzőt akár saját költészetére is érthette volna. A most következő, még mindig Méliuszról szóló sorokat szintén nem nehéz kapcsolatba hozni a Szilágyi-lírával: „E klasszicizálás különben is izgalmas és komoly játék, magam is sokat foglalkoztam vele: mai mondanivaló, érzés- és látásmód kifejezése enyhén archaizáló eszközökkel, s a kettő ellentéte döbbenetes hatást tud kiváltani. Igaz: művész legyen a talpán, akinek sikerül.”43

A tanulmány szövegpéldáiban azt láttuk, hogy a Szilágyi Domokos-versek mágikus nyelvhasználat szempontja felőli vizsgálata kifejezetten termékeny szempontnak bizonyult: a mágikus vendégszövegek fokozták a versek metaforikus hatását, a két nyelv, stílus és gondolkodásmód erősítette egymást. A Szilágyilíra egyik titka talán éppen az lehet, hogy nagyon jó arányérzékkel vegyíti a pillanatnyilag megélt jelen olykor kiábrándítóan sivár miliőjének képeit a múltból és régmúltból előbányászott mágikus-archaikus szövegtorzókkal, utalásokkal. E két világ összeházasításához azért határátlépő bátorság is szükségeltetik. Szilágyi Domokos rendelkezett ezzel a bátorsággal, s így folytatni tudta a József Attila által - a tanulmány elején jelzett - megkezdett utat. Pomogáts Béla megállapítása szerint „a szürrealisták látomásain

43 Szilagyi Domokos, A Beszélgetés a rakparton ürügyén =A költő (régi és új) életei, 23.

64 / Molnár Eszter