Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Molnár Eszter: Mágikus szövegműfajok újraírásai Szilágyi Domokos költészetében

val azonosítja: „Megvert az Isten / élettel. / Meg a szerelem / élnem kell / Meg a halál is / félnem kell. / Megvert az Isten / élettel." (680.)

Mitikus lények, hiedelemalakok

„A költői motívum olyan műelem (verselem), amely már megjelenését tekintve is többarcú. Testet ölthet bizonyos szó formájában, de jelentkezhet költői, mitológiai alakként, szereplőként is.”42 - vélekedett Széles Klára. E kijelentés tükrében most azt nézzük meg, hogy milyen mitikus figurák, hiedelemlények bukkannak fel a Szilágyi-lírában. A legnagyobb számban, egymás mellé sorolva a Garabonciás című kötetben találunk belőlük. A magyar nép hiedelemlényei közül a garabonciásnak szentel külön verseket a költő, de szerepel a boszorkány és a lidérc is. A garabonciásfigurával mint Szilágyi lelki alteregójával is számolnunk érdemes. A garabonciás képes az alakváltoztatásra - ide kapcsolódóan a Három torzó című versben olvassuk: „Szombaton zeuszi életet öltök / kicsapongót: / egyszerre vagyok / főisten és főördög." (415.) A garabonciás ezen kívül folyton tréfálkozik, rendkívül játékos, hirtelen tűnik fel és hirtelen válik is köddé, folytonosan úton van, de sehol sincs otthon, idegennek, kitaszítottnak érzi magát mindenütt. „Aki az utakon van otthon / otthontalan" - írja az egyik kötetbe nem sorolt versében, majd az Utak című költeményben:

Árkát-bokrát, mennyét-poklát / úttalan utakon utazva kutatom, / áldatlan állapot - eső elől állatok / futtában rohan a futásom rokona, / szidjatok, áldjatok, meg sosem állhatok, / aki megigazul, gyötrő vigaszul/ (még akkor is ha arra tart, ahol szakad a part) / tudja fájón: minden tájon / hazajutni akart. (417.)

42 Széles Klára, „minden szervem óra". József Attila költői motívumrendszeréről, Magvető, Budapest, 1980,12.

Mágikus szövegmú'fajok újraírásai Szilágyi Domokos költészetében / 63