Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Molnár Eszter: Mágikus szövegműfajok újraírásai Szilágyi Domokos költészetében

annak ez lehet az egyik magyarázata, hogy a mágikus praktika vagy a varázslás gyakorlata mindig kényszerítő irányultságú, tulajdonképpen annyira agresszív, hogy nem lehet elbújni előle, s igaz ez a mágikus nyelvformulákra is. Austin fogalmait használva az átok megszólítottja a lokúciós aktus (vagyis a beszédtett tartalmának) végrehajtására van kötelezve. Szilágyi Domokos nagyon is tisztában van ezzel az erővel. Azért mert ismeri, hogy milyen az, amikor nem űzője, hanem passzív elszenvedője valamilyen mágikus cselvetésnek, kötésnek. A Látomások című - profán himnusz alcímű - versben például maga „a valóság varázsol”: „Káprázatunk / - mint sok más bűnünk - megbocsátod, / és csak osztod áldásod-átkod / miránk - énrám, ki fiadul, / holtig csak tisztelni tanul.” (197.) A vers megszólítottja a józan ésszel még felfogható valóság, ami a költőt bizonyos pillanatokban el is hagyja: „fáj is vigasztal is az, / hogy versírás közben magamra hagysz.” (197.)

Felfigyelhettünk arra, hogy a versben az áldás és átok együtt vannak említve, mintha ikerszavak lennének, kötőjellel tapadnak egymáshoz: „csak osztod áldásod-átkod.”

Ez az együttes előfordulás sem véletlen, az áldás és az átok nagyon szoros összefüggésben vannak egymással, azonos szócsalád tagjai, „az átkoz származékszó az áld igéből keletkezett -koz gyakorító képzővel. Az áld és átkoz ellentétes jelentésének összefüggése többféleképpen is magyarázható. Egy általánosabb (jó vagy gonosz) szellem hatalmába ajánl’ jelentéséből kiindulva két ellentétes irányú jelentésszűkülés következhetett be. Művelődéstörténeti magyarázata az lehet, hogy a szellemnek felajánlott egyén »tabu« helyzete kedvezőtlen volt, tehát akit áldozatul ajánlottak, azt voltaképpen elátkozták. Végül egyszerűen eufemisztikus szóhasználat is vezethetett az 'átkoz' fogalmának 'áld, áldoz’ jelentésű szóval való jelöléséhez.”40 A két cselekvés feltételezi egymást, csak a megkö40 A Magyar Nyelv Történeti-Etimológiai Szótára, 'átkoz' szócikk, Akadémiai, Budapest, 1964,194.

60 / Molnár Eszter