Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Molnár Eszter: Mágikus szövegműfajok újraírásai Szilágyi Domokos költészetében

ráson, ám az esszében felsorakoztatott példák alapján az a sejtésem, hogy ez a „tenni akarás” éppen a mágiával lenne kapcsolatba hozható - habár magát a szót nem írja le a költő.

Az európai művészet „kezdeteit” a középiskolai vagy az ismeretterjesztő művészettörténeti szakirodalom általában a las- caux-i barlangfestményekkel szokta illusztrálni. Mint például Ernst Gombrich A művészet története című könyvének első fejezetében, melyet a történelem előtti és természeti népeknek, illetve Amerika őslakóinak szentel a szerző. E fejezet címe: „furcsa” kezdetek, melyek valójában azért „furcsák", mert az őskori „művészet” abban az értelemben egyáltalán nem tekinthető művészetnek, ahogyan ma gondolkodunk róla, hiszen az ősművészetben nem létezett, a mára már uralkodó, esztétikai funkció. „A képet is azért festik, faragják, hogy oltalmazza őket a környező világ titokzatos hatalmaitól, amelyek az ő számukra éppen olyan valóságosak, mint a természet erői. Más szóval: a kép és a szobor a varázslás eszköze."10 A varázslásra használatos, vagyis a mágikus funkció (talán kizárólagos?) elsőbbrendűségét egy további Gombrichtól származó gondolat is alátámasztja. „A kép - akár festett, akár faragott - nekik nem azért fontos, mert jól esik nézni, hanem mert használni lehet, titokzatos erők laknak benne.”11 Szilágyi Domokos az eddig idézett szerzőkkel egybehangzóan azt írja esszéjében az őskori vadászmágiáról, hogy annak gyakorlása az emberiség ellenségein való felül- kerekedését szolgálta. Az ősember „félt a medvétől: megjátszotta előre a vadászatot; igazából aztán elvégezni könnyű volt: ugyanis ő közölte a játékszabályokat. S nyilván az az erősebb, aki a játékszabályokat alkotja”.12

10 Ernst Gombrich, A művészet története, Gondolat, Budapest, 1974,24.

11 Uo.

12 Szilágyi, A költészet örökletes, 7.

48 / Molnár Eszter