Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Molnár Eszter: Mágikus szövegműfajok újraírásai Szilágyi Domokos költészetében

a példaképének tekintett7 József Attilához, és ő maga mit gondolt a kérdésről.

1. A költészet örökletes című esszé

Az előbb felvetett kérdésben egyértelműen állást foglal A költészet örökletes című 1969-ben írt esszéjében Szilágyi Domokos, amikor kijelenti, hogy a költészet legfőbb feladata és képessége hogy megvédje az embert valamitől. „Mindig akad valami, amivel szemben védtelen az ember”8 - írja. Ez a védtelenség azonban Szilágyi véleménye szerint mégsem jelent teljes kiszolgáltatottságot. A mindenkori embernek azért nem kell belenyugodni abba, hogy a sors kezében bábu legyen csupán, mert birtokában van olyan eszközöknek, melyekkel harcba tud szállni a nála hatalmasabb, látszólag kiismerhetetlen és legyőzhetetlen hatalmakkal is.9 Melyek tehát ezek az eszközök Szilágyi Domokos szerint? „A védtelenség gyógyszere a tenni akarás” - olvasható a szövegben néhány sorral lejjebb. Nem tudjuk, hogy a költő pontosan mit értett e tenni aka7 Az úgynevezett Forrás-nemzedék - melynek Szilágyi kiemelkedő egyénisége volt - József Attilához fűződő viszonyáról, a pályatárs és barát Lászlóffy Aladár visszaemlékezését hívhatjuk segítségül: „A háború után induló költőink között elég általános volt többek közt József Attila hatása. Ránk is elmondható ez. Költői nagyhatalommá nőtt egy erőteljesen kibontakozott kultusz (némileg kurzus) légkörében, melyhez »európaiság«, »huszadikszázadiság«, emberi méltóság-centrikusság is tartozott, aligha lehetett, nem formailag, hanem eszmeileg kikerülni a folytatás vágyának kísértését. Azt tanulhattuk tőle, hogy a költő vigyáz, elsősorban a saját magában lakozó emberre s ezen keresztül az emberiségre, hogy abban az állandósult konfliktushelyzetben, melyet korunk jelent, mindig józan ítélőképessége birtokában és tudatában maradjon, mint művész se futamodjék meg valami sifrírozott értelmetlenség irányába, jóllehet a szüntelen kísérletezés, az avantgard-hozzáállás, az újítás, formabontás is elkerülhetetlenül fontos, beletartozik az új igényű rendteremtésbe." Lásd LAszlűffy Aladár, A fájdalmasan vigasztaló (Szilágyi Domokos) = Szilágyi Domokos, A fájdalmasan vigasztaló. Válogatott versek, szerk., Cs. GyImesi Éva, Dacia, Kolozsvár, 1991,7.

8 Szilágyi Domokos, A költészet örökletes = A költő (régi és új) életei. Szilágyi Domokos (1938-1976), szerk. Kántor Lajos, Kriterion, Kolozsvár, 2008.

9 Érdemes Sigmund Freud már idézett könyvének gondolatait segítségül hívnunk, melyben a szerző Szilágyival szinte párhuzamos gondolatszálon haladva a következőket írja: „A mágiának a legváltozatosabb célokat kell szolgálnia, a természeti folyamatokat alávetnie az ember akaratának, az egyént megvédenie ellenségeitől és a veszélyektől, és megadnia neki azt a hatalmat, hogy ellenségeinek árthasson.” Freud, I. m„ 86.

Mágikus szövegműfajok újraírásai Szilágyi Domokos költészetében / 47