Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Faragó Kornélia: Áramlások, határpozíciók, transzfer-jelenségek Az „újvidéki kapcsolat" érvényességi körei

ságát és széleskörű érdeklődését. Az út-gondolat függvényeként kerülnek a levélbe a következő mondatok, amelyek a Jugoszlávia- nosztalgiáról, a Sinkóékkal való közelebbi ismeretségről szólnak, és Szilágyi kapcsán egy apa-fiúi kapcsolatra utalnak:

(...) (Szilágyi Domi, közölte velem, hogy rám cedálta honoráriumát. Ezt én nem veszem fel, hogy gyűljön neki pénze és tapasztalataim nyomában ő is elinduljon Julcsájával Jugoszláviába jövőre. Addig erre a célra, ha ez nem fantazmagória, ketten összeírunk nálatok annyit, hogy ő is utazhasson, sose látott még világot, illetve 2 év előtt volt Julcsával Pesten, s megszökött: állandóan hányt az antiszemitáktól, folyton épp beléjük botlott ez a bibliai papfia.) Ja igen - kérlek, küldj címemre vagy címére 1 Hidat a versével. Mert az enyimet nem adom, csak kölcsön. (Nézd meg tüneményes disztichonjait az Igaz Szó 3-as számában, mindent tud, ami vers!)

Gondolom elég volt belőlem, elátkozod a pillanatot, amikor válaszoltál levelemre! Én se ismerek magamra ezzel az eufóriával, Farkas Nándor az oka, 2 év előtt találkoztunk és felébresztette bennem régi 30-40 éves Jugoszlávia nosztalgiámat, és oka vagy Te közvetlen reagálásoddal, és a Híd és a Symposion, és Krleza és Tolnai és Bori és szegény, szegény Sinkó, a Mirogoi temető, kicsit Kosztolányi és kicsit Manojlovics is.

Kérlek bocsáss meg. S ha azt írod ne jöjjek, nem lehet, hát sóhajtok egyet, nem jövök és meg se haragszom. S ha tudnád, mit kaptam én azért, hogy kiadtam Tito hadászati brossuráját? S azért, hogy 1946-ban akartam Jugoszláviába utazni! S hogy 1948-ban a szakítás nem ment a fejembe? S hogy 1949-től 1955-ig a sitten voltam, feleségem, az első

212 / Faragó Kornélia