Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Faragó Kornélia: Áramlások, határpozíciók, transzfer-jelenségek Az „újvidéki kapcsolat" érvényességi körei
Bukarestben élsz - érdekes lenne írnod Bukarest kultúréle- téről, esetleg irodalmi és színházi estjeiről, a nagy főváros színfoltjairól stb. S ha valamikor ideutazol elszámolják az előfizetést és az írásokat. Válaszommal együtt most elküldök egy szűkös válogatást újabb és régebbi verseimből. Ha alkalmad adódik, írjál róla otthoni lapokban. Minden jót kívánok és szeretettel üdvözöllek. Laták Bár a kapcsolati terek repozíciójáról nem beszélhetünk, mert Laták István a visszaállítás, a felfrissítés diskurzusát nem veszi fel, közbenjárása nyomán a Magyar Szó már 1968. VII. 7-én megjelenteti Méliusz József Bukaresti leveleinek első darabját, amelyet azután további „levelek" követnek. A július 21-én megjelent levél (Bukaresti kávéház címmel Az illúziók kávéházába is bekerült) a kávéházi asztaltársaság tagjai közé sorolja Szilágyi Domokost, és a következőket is megfogalmazza: „Az újvidéki Híd és a Symposion híre is innen indult a romániai magyar irodalom különböző szögleteibe, s innen a Sinkó-kötetek, a Tolnai-versek, a Bori-tanulmányok, itt mérjük le, hol, mit írtak határainkon túl irodalmunkról, s miért úgy, ahogyan.”31 A Laták-levélnek a válogatott verseskötetről szóló kitétele arra is következtetni enged (bár erre közvetlen bizonyíték nincs), hogy amikor 1968-ban az Élet és Irodalomban megjelent az ominózus kettős recenzió Kelemen János tollából, Laták István és Szilágyi Domokos kötetéről a közvetítői háttérben esetleg Méliusz József állhat, hiszen a dátumból ítélve éppen azt a kötetet {Földi bodza) kaphatta kézhez Latáktól, amelyről a recenzió is szól, és megtör31 Méliusz József, Bukaresti kávéház = Uő., Az illúziók kávéháza, Kriterion, Bukarest, 1971,75. 208 / Faragó Kornélia
