Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Lapis József: Hagyomány, játék és érzékiség Szilágyi Domokos Pimpimpáré című kötetében
például, hogy a „szó” szóhoz hasonlóan más, rövid, „sz” hanggal és betűvel kezdődő szavakat helyez kulcspozícióba, s a rímeltetés által montíroz egymásra: „szebb”, valamint a kétszer is megismételt „szív" („Mindenkinek ma / szíve parancsol, / így épül az új világ. / Minden szív egy ütemre dobban...”). A hangzós lépegetés a költemény egészére jellemző: „ütemre dobban" - „ünnepeljünk"; „láb” - „lép” - „nép” „sorokban” - „sorsán”; „új” - „úr". Jól megfigyelhető, hogy ezek az előfordulások miképpen hatnak egymásra nem értelmi szempontból, retorikailag sokkal inkább affirmatívan, semmint szubverzíve viszonyulva a mozgalmi ideológiai dida- xishoz: az egyszerre dobbanó, s tulajdonképpen egyesülő szív úgy fogja uralni a (szép) új világot, miként az egyént is uralja a saját szíve. Ám érdemes lehet olyan implikációkkal is számot vetni, mint amelyek a „parancsol” és „úrrá lesz" kifejezésekből következnek, hiszen ezek fényében mind az egyéni viselkedést, mind a kollektív sorsot az uralmi, hatalmi alapú hierarchikus viszonyrend- bizonyos értelemben az úr-szolga alárendeltség visszaíródása- határozza meg (a korábbi versben azt olvastuk: „ahol a dolgozó az úr”). Elgondolkodhatunk azon, hogy ezek a szavak és konnotá- ciók milyen relációban állnak a (nép)köztársasági eszmével (avagy hogyan is teszik érthetővé a demokrácia népuralomként történő fordítását). (S további, nagyon enyhe ironikus felhangot kölcsönöz a versnek az, hogy az „Ünnepeljük tömött / sorokban” szakasz a verssorokra vonatozó önreflexív jelentéssel is bír.) Kovács András Ferenc Éji égbolt címmel parafrazeálta ezt a szöveget (63.), s a vers rendkívül izgalmasan viszi tovább a Szilágyi-mű motívumait, fölvetett dallamíveit. A hangzóssági kifordítás leginkább a költemény második felében érzékelhető: mély hangrendűből magas, magas hangrendűből pedig mély lesz, szinte felelgetőt komponálva a két egymás melletti szövegből („dobban" - „rebben”, „egyszerre lép” - „más szóra vár”, „sorokban” - „terekben”, „lép” - „nyár”). Kovács (a hangzásában szinte hapax-jellegű) „Csillagvilág”-ra 148 / Lapis József
