Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)
Lapis József: Hagyomány, játék és érzékiség Szilágyi Domokos Pimpimpáré című kötetében
fordítja a „Köztársaság” szót, egy elvontnak tetsző, valójában mégis hétköznapi tapasztalaton alapuló fenomént vonva be a diskurzusba, s miközben a csillagvilágról olvasunk, nem tudunk megfeledkezni a tükörképről - nem csak önmagára vonatkoztatva, hanem a „köztársaság” értelmezőjeként is funkcionál. Minél nagyobb a távolság az éjszakai égbolt (a „messzi, rezgő / Csillagvilág”) és a társadalmi konstrukció (köztársaság) között, annál nagyobb a kísértés, hogy egymásra vonatkoztassuk őket. Ráadásul - bár Kovácsnál ez nem hangsúlyozódik, de a Szilágyi- pretextus fényében nem is szükséges - itt szavak találkozásáról van szó. A parafrázis nem is elsősorban a korszakhoz kötődő ideo- logikum ironizálását célozza, hanem sokkal inkább a patetikus társadalmi szólam esztétikai kontrapunktját nyújtja. Az átiratban az eredeti vers áttetsző didaxisa elhomályosul, ám az nem evidens, hogy a Kovács-féle válasz alapjában véve affirmáló vagy negáló természetű: leginkább persze egyszerre mindkettő, s ekképp ironikus szerkezetű. A jelentésmozgás szempontjából lényegesnek tűnik, hogy az Éji égboltban hangsúlyos az elmúlás, tovatűnés, hiánymozzanat („Mint egy sosevolt virág"; „Üstökös leng”; „Elmúlt a nyár”), s ezzel remekül korrelál a vers ereszkedő dallamíve. Szemben Szilágyi emelkedő ívével, s emelkedett, a benne rejlő jelenségeket (mintegy „tömött sorokban”) egységesítő irányultságával, Kovácsnál az összetartást, a közösségiséget nem a homogenizáció, hanem a másikkal való együttműködés eufóniája jelentheti: „Minden fény más ütemre rebben, / Minden hang más szóra vár.” S így az ő lírai értelmezésében a köztársaság nem tömbszerűként és uralomként mutatkozik meg, hanem a változáson alapuló társulásként, s - mintegy a József Attila-i gondolatot továbbörökítve - a „közös dolgok” különbségeinek dinamikáján. Kovács András Ferenc tehát nem pusztán „delfinizáló” munkát végzett átírásai során, hanem értelmezőként, újraértőként, a politikus Szilágyi-verseket komolyan vevő dialóguspartnerként lépett föl. Hagyományjáték és érzékiség Szilágyi Domokos Pimpimpárécímű kötetében / 149
