Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Lapis József: Hagyomány, játék és érzékiség Szilágyi Domokos Pimpimpáré című kötetében

mezett kifejezés használati körét is megszabja".17 A lehetséges jelentések ilyetén szelekciója erősen preskriptív jellegű, ameny- nyiben a beszédaktusok nem puszta konstatívumok, hanem felhívó struktúrájúak, implikatíve tulajdonképpen magatartás- módok kialakítására és cselekvések végrehajtására irányulnak. Az egyébként a transzszilván lírából is ismert toposz (a „kincses hegység”) egészül ki a felsorolásban modern attribútumokkal, s némiképp ironikus felhangot kölcsönöz a szövegnek az, hogy az elejéből kihallani Illyés Gyula Haza, a magasban című versének részletét is („Jelent kincses hegységeket" - „őrzeni kincses temetőket").

Az 1965-ben megjelent Csali Csöpp kötetben szerepel a Naptár című ciklus,18 amely a szocialista ünnepi líra jellegzetes darabja (s amely eredetileg Gyermek-naptár címen a Napsugár 1964/1-es számában jelent meg).19 A nagy októberi forradalom alkalmára komponált November darab azért érdekes a számunkra, mert ebben a tematikus teher ügyesen légiesül a játékosság által. Magát az utalt forradalmi eseményeket a vers közvetítettségben, egy (nyilvánvalóan propagandisztikus) mozifilm gyerekek általi megtekintésén keresztül mutatja be. Az első strófa nem is utal még arra, hogy mi a novemberi etűd tulajdonképpeni apropója: „Szürke az ég, / csípnek a szelek - / Hova-hova mennek / a gyerekek? / Moziba mennek.” A második strófa mutatja be magát a mozgóképet, a rövid sorokban is a megnevezéssel inkább a látványkép felidézését kísérelve meg („Pereg a film: / a Vörös Téren / beszél Lenin —"), majd éles vágással Moszkvából Szentpétervárba vált a „jelenet”: „ez meg Leningrád / híres hajója, / az Auróra...”. Túl azon, hogy a strófa tulajdonképpen a hősképzést hajtja végre a mozi kontextusának segítségül hívásával (szinte ráközelítve

17 Uo„ 187.

18 http: / /adatbank.transindex.ro/iro/htmlk/pdf1679.pdf

19 Vallasek, I. m., 190.

Hagyományjáték és érzékiség Szilágyi Domokos Pimpimpáré című kötetében / 145