Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Lapis József: Hagyomány, játék és érzékiség Szilágyi Domokos Pimpimpáré című kötetében

Az Aratási mondóka (11.) egyszerre lehet munkadal, de varázsének is, azaz valami megtörténtét, előhívását célozza (jelen esetben a gazdag búzatermés előidézését). A valami létrejöttét elősegítő mágikus nyelvi szekvenciákhoz kapcsolható még inkább a télűző Olvadj hó! (32.): „Toporog a cinege, / Lábát emeli, hideg-e -/ Hideg-e a hótakaró? / Olvadj, hó, olvadj, hó, az a jó." Átokűző rigmus a Hóember (41.), amelyben a téli világot uraló hóember egyértelműen boszorkányos jegyekkel van felruházva, de ezen külső jegyek ártalmatlansága hangsúlyozódik („Seprűnyéllel, fekete szemmel / meg nem ver: / együgyű ő - csak hóember."). A mági- kusságot sokkal inkább előállítják azonban a halandzsaszerű nyelvi formákkal, varázsszavakkal élő szövegek, mint például az óvóének funkciót is betöltő, játékos Abrakadabra: „Abrakadabra, / ez a kígyó kobra, / ne félj, nem kúszik / föl az ablakodra / óvakodva-/nem jár erre / iafia,/mert a hazája / Ázsia." (92.) Hasonló „varázsrigmusokat” tartalmaznak (már a címekben is) a [Csiribiri hókonfitty...], a [Mordizomadta...] vagy az Ákom-bákom. Az ilyen típusú szövegekben a népi védő, űző, hívogató rigmusok természetesen már elsősorban idézetként, nyelvi játékként működnek; tényleges performatív ereje lehet azonban az altatóknak, illetve az olyan szövegeknek, melyekbe a kommunikációs helyzet már eleve bele van kódolva. Ilyen például a Sejehaja12 vagy a Száll a kati,13 amelyekben a mozgásos feszültség összekapcsolódása a szövegek ritmikus feszültségével végül erős affektiv hatáshoz vezet. Ez a mozgásos feszültségfokozódás és -oldódás figyelhető meg olyan kanonikus szövegek, mint Petőfi Sándor Arany Lacinak című, paradigmatikusnak is nevezhető költeménye vagy Szabó

12 „Rajzolunk az / óvodában / sejehajahejeje! / Aki rajzolni is / lusta, / annak itten / se helye! / Üljön otthon / rontom-bontom, / vigyázz, mert csak / egyszer mondom! [...]"

13 „[...] Szállj, kati, szállj, / fürge Peti / majd kilesi, / hol a buzaszál, / amire odaszáll / a katicabogár, / s egy hoppra / Fürge Peti / megfogja.” Az efféle szövegekben a gyereknév a felhangzás, aktualizáció során kicserélődhet a ténylegesen j elenlévő gyermekével, azonban ez a fajta azonosító gesztus nem mindenkinél válik be.

Hagyomány, játék és érzékiség Szilágyi Domokos Pimpimpáré című kötetében / 141