Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Lapis József: Hagyomány, játék és érzékiség Szilágyi Domokos Pimpimpáré című kötetében

Lőrinc Esik a hó című verse esetében is, amelyek ritmikája, rímelése, struktúrája, poentírozása jellegzetesen épít erre a hatásra (a szövegek szemantikai aspektusainak korrelációjával). E versek performatív jellegűek a tekintetben, hogy a közösségi felhangzás során a verstörténés kihat magára a közegre, a hallgatóságra, a részesülők testére is (a hatás gyakorta a szöveg végén kulmi- nálódik, de a Petőfi-mű esetében tulajdonképpen folyamatosan fennállhat).

Az altatók közé sorolható a címadó Pimpimpáré (23.), amelynek sajátossága, hogy bár értelmes, jelentéssel bíró tájnyelvi kifejezések találhatóak benne (mind a „pimpimpáré”, mind a Weöres- verset is idéző „retyerutya”, valamint az erre rímeltetett „receruca" is ilyen), ebben a versben sokkal inkább halandzsa-szavakként (Váncza Csilla szerint nyelvgyakorló célzattal is14) bukkannak föl: „Pimpimpáré, retyerutya, hej! / Alszik a város, aluszik a tej, / macska vadászik, csizma a lábán, / egerek sírnak-rínak a ládán, / receruca, sejhaj, pimpimpáré, / forró kályhán duruzsol a kávé, / aluszik Marika, Jancsi is álmos, / szép holnapról álmodik a város.” Az altatást (a gyermek nyugodt álomba lépésének biztosítását) nem csak a tartalmi elemek segítik elő (például a mesei utalás a Csizmás Kandúrra, vagy a tárgyakkal és más emberekkel történő közös álomba merülést jelölő kifejezések, melyekhez hasonlók már a József Attila-féle Altató ban is megjelentek), hanem a zson- gító, érzéki, s nem az értelmet, gondolkodást ingerlő hangsorok, varázsszavak. (Elmondható azonban az is, hogy a Szilágyi-vers ritmikája gyorsabb, pattogósabb, mint a hagyományos altatóké, valójában egy darabig kifejezetten serkentőnek tűnik - a szöveg végére változik ez meg valamelyest.)

14 Vancza m., 30. Aszerző megfontolandó következtetéseket von le az „alszik”-„aluszik” szópár egymás utáni szerepeltetéséből is: „A (majdnem) azonos szóalak egymás melletti eltérő jelentésben való használata még inkább közelíti a verset ahhoz a tapasztalathoz, amely a nyelv varázsának az átélését biztosítja a költeményben.” (Uo.)

142 / Lapis József