Palkó Gábor: „Határincidens”. Tanulmányok Szilágyi Domokosról - PIM Studiolo (Budapest, 2016)

Pécsi Györgyi: Korszerűbb versnyelv és forma felé Szilágyi Domokos: Garabonciás (1967)

A kórusmű első két részében a szegényember panasza hangzik el, a szegénység-gazdagság, hatalmaskodás-kiszolgáltatottság ellentéte. A mű harmadik része pedig a szegényember felmagasztosí- tása („Nincsen szerencsésebb a parasztembernél”). „A kompozíció méltó testvére a Cantata profanának-, iszonyúbb, fergetegesebb és lángolóbb zenekölteményben még nem jajgatták el az emberi nyomort, a szenvedést és az igazságtalanságot. Strófáról strófára feketébben és fenyegetőbben háborog ez a zene és vádol és ítélkezik és számadásra von valami évszázadok óta felgyűlt ítéletnapi haraggal s őrjöngő fájdalommal. Csak az utolsó tétel hoz csodálatos, befelé forduló nagy kibékülést és felemelkedést.”18

A vers és a kórusmű frazeológiai, gondolati rokonságánál perdöntőbb, amit Pintér a két mű ritmikai verselésének a rokonságáról meglát. A magyar népdalok egy csoportjának, köztük a betyárdaloknak, betyárballadáknak a 4-4-3-as tagolású 11 szótagos sor a jellemző ritmikai alapképlete.

[Azonban] ahol a szöveg kínálja magát, ott egy-egy tagjának ismétlésével (gyermekdalok, kiolvasók, táncszók gyakorlata ez) Bartók erre a zeneileg fontosnak ítélt négy tagból álló, 4-4-3-3-as ütemezésű sorra módosítja a szöveget. Végső soron bonyolít, a háromtagú alapritmust variálja, modernizálja, bővíti. (...) Bartók zenéjének sugalmazására hallgatva Szilágyi Domokos is eltér ettől [4-4-3-as osztatú] az egyszerű, kevesebb lehetőséget kínáló ritmikai alapképlettől; a háromtagú sorokat egy-egy taggal megtoldja. Elsősorban is hallgat a bartóki súgásra, a betyárballada domináns 4-4-3-as ütemezésű sorát egy ütemmel bővíti, 4-4-3-3-as tagolású sorrá. Bartók zenéjében ez így hangzott:

18 Szabolcsi Bence válogatott írásai, Budapest, Typotex, 2003,152.

Korszerűbb versnyelv és forma felé / 129