Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Lőrincz Csongor: „nem valaminek a hiányát akartam evvel jelölni". A hallgatás alakzatai Esterházy Péter korai prózájában

azért, mert ez a hallgatás a szöveg felszínén keletkezik, szóródik vagy terül szét (intenzifikálódik), nem mögötte, pl. a vélt elbeszélői tudás tartományában.38 A beszéd vagy a hangok tagolják ezt a hallgatást (amely azok nélkül nem artikulálódhatna valamiképp), nem a hallgatás mint szünet puszta struktúramozzanata a verbális artikulációnak. Ugyanakkor a hallgatás meg is vonja magát a diszkretizációtól (pont ezért nyilvánulhat meg egyfajta nem-verbális beszédként), a keletkezés létmódja ezt a megfoghatatlanságot, pillanatnyiságot (vö. „átsuhanva") is implikálja. Ahogy ezt A próza iszkolása megfogalmazza, tipográfiailag és (a)grammatikailag is szétszórva a szöveg grafikus síkján: „A el a tudjuk-e a folyamatnak a fogadni a olyan a szünetet, a amit a hangok a tagolnak, a értelmeznek, a s a nem a fordítva? A hangok a csak a árnyékok a csend a felszínén." A Függő egyik fontos nyelvi reflexiója is értelmezhető ebben az összefüggésben: „minden közlés eleve hajótörést szenved, és a szavak, melyekről még lesz szó, üresen kóvályognak, mégis, még így is, néha mert már éltünk egy kicsit és a világ itt nyomot hagyott bennünk, megnyomott bennünket, kristályosán megvilágosodik egy dolog, egy mozdulat, az a kibogozhatatlanul finom helyzet, hogy ez van, és így a szavak, váratlanul, hordozójává válnak valaminek, amelynek kapcsolata épp velünk és szóinkkal a legkevésbé látszott lenni..." A szavak itt mintegy a hallgatás hordozóivá (nem ellenalakjaivá) is válnak, a hirtelen felismerés móduszában, amely itt akár olvasásfenomenológiai leírásként is olvasható, a nyelvi reflexió az olvasás esztétikai tapasztalatának önleírásává, önértelmezésévé válhat.

tároz el és tölt fel értelemmel (a megnyilatkozások közötti szünetek nyilván nem grammatikaiak, hanem valóságosak [...]), hanem olyan, amelyik válasznak ad helyet, vagy egy másik beszélő válaszoló megértésére vár." Elvi szinten: „A műalkotás, ugyanúgy, mint a dialógus replikája, a másik (mások) válaszreakciójára, aktív válaszoló megértésére van ráhangolva, amely különböző formákat vehet fel (...) a mű válaszreakcióira hangoltsága határozza meg a többiek válaszolási helyzetét az adott kultúrközeget jellemző beszédkapcsolatok bonyolult feltételei között."A beszéd műfajai = Uő., A beszéd és a valóság, 380, 383.

38 A (megfelelő) szavak kereséséről, cseréléséről íródik le a következő reflexió: „Ott - eddig, e könyvet bezáróan - a 'hozzáállást'az oldja meg, hogy remélni lehet valami csönd(stb. stb.)'megfogalmazódását', létre jövését, amely - átsuhanva a szövegen - utólag teszi többé-kevésbé érdektelenné egy-egy szó helyét." Termelési-regény, 430.

54 / Lőrincz Csongor