Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Lőrincz Csongor: „nem valaminek a hiányát akartam evvel jelölni". A hallgatás alakzatai Esterházy Péter korai prózájában

A hallgatás dialógusbeli szerepének, még inkább eseményének inszcenírozása a Fancsikó és Pinta „szó se ki, se be"-típusú kettősségeit is folytatja, továbbírja Esterházy első regényében:

„Mondd, Kálmán bácsi, te önként vállalkoztál bizonyos feladatokra vagy a miniszterelnöki sajtóiroda főnöke, Ber- csik Árpád szólított fel?" így, direkte a közepébe! Fantasztikus! Mikszáth úr még nem végzett a sörével. Akkurátusán itta, kézfejével megtörülte a bajuszát. Addig azon, mint dér, fehérlett a hab. „Önként. Úgy éreztem, ez a helyes. Hittem." „Ne fűzzél, Kálmán bácsi. Mindenki hitte volna?" „Sokan." Révedezve kortyolt az öreg. Most több volt, ami elválasztotta őket; mintha nem is folyna dialógus. „Nagyon sokan." „Na de Kálmán bácsi" - csapott a mester dühösen, türelmetlenül a levegőbe. (Most látszik csak a szerencse, hogy a korsó letéve.) Az öreg csak mommogott magában, mint aki beszélne is, nem is. „Úgy vagyunk mi ezzel, hogy ugyanúgy nem tudunk erről beszélni, ahogy nem tud az ember az első szerelmes éjszakájáról beszélni." „Na de, Kálmán bácsi, hát épp ez az! Hogy töke van a menyasszonynak!" Mikszáth úr ritkán nézett a mester szemébe; de most igen. És mi minden tükröződött ebben a fátyolos, barna szempárban: az a nagy tudás, hogy mitől döglik a légy. „Nagy mameluk vagy te öreg" - mondta a mester ifjún. Mikszáth Kálmán hátrafordult. „A szó nem tör csontot."39

A párbeszéd monológként vagy dialógusként való értelmezése nem egyértelmű, ahogy a saját és idegen megnyilatkozás bahtyini határai sem adottak. A kérdésre ugyan még válaszol Mikszáth, de aztán „most több volt, ami elválasztotta őket", a dialógus mint39 Termelési-regény, 306.

nem valaminek a hiányát akartam evvel jelölni" / 55