Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Tolcsvai Nagy Gábor: Testben létezés, átlényegülés, kinyilatkoztatás. Beszédmód a Márk-változatban

létezés felé haladás cselekedete, az existentiától az essentia felé közelítés. A kudarc nem Isten hallgatása, hanem az ember és Isten különbözőségének, a véges és a végtelen közötti elkülönbözésnek és egyúttal megfelelésnek a humán cselekedet nézőpontja felőli megnyilvánulása.

A gyermeki beszéd a jézusi szöveg viszonyában nem a kegyelem, a megváltás, hanem a bűn perspektiválása felé halad, az emberi természet lényegi elemét előtérbe helyezve. Jézus a könyvben a passió szakaszaiban jelenik meg, egyes szám első személyben, az unio hypostatica emberi oldaláról megszólalva. Kereszthalálával ér véget az „egyszerű történet", több rétegben is: a pokolra szállás és a feltámadás már nem része az egyébként abbamaradó monológnak, a passió önelbeszélésében a római katona szavai az utolsók, amelyek viszont Krisztus isteni voltát állítják. Első látásra nincs elbeszélt eszkatológiája a könyvnek, illetve csak részlegesen van, vagy felfüggesztődik. Valójában a gyermek elbeszélő és Jézus mint saját passiójának elbeszélője egyesül, nemcsak alakilag (az elbeszélő egyes szám első személyében), hanem a megváltás és a megváltott- ság közösségében.

6. Ez a kérügmatikus beszéd

Az önmagát önmaga elmondásában mint imában létrehozó gyermek gyermeki beszéde fokozatosan átvált az Ige megszólalásává, a végesből halad a végtelen felé, még ha az egyes szám első személyű perspektívával kissé világiasított nézőpontból is. Az, ami a gyermek, vagyis az ontikusan meghatározott e világi, véges nézőpontból meg- konstruálódik a két beszélő egybeérő beszédfolyamában, az eljut a transzcendensen érthető Ige valós isteni megszólalásához, még ha korlátozott módon is. „Isten szavának isteni (és nemcsak Isten által valamiként közvetve kieszközölt) szóként való meghallása csak akkor

76 / Tolcsvai Nagy Gábor