Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Tolcsvai Nagy Gábor: Testben létezés, átlényegülés, kinyilatkoztatás. Beszédmód a Márk-változatban

4. A bűn

A bűnben maga a bűn a megkerülhetetlen, ami állandóan a beszélő szeme elé kerül. Szeretetre törekszik a környezetében tapasztalható nyomorúság, bukások közlésével, egyúttal saját újrakezdéseit, nyomorúságát és bukásait is elbeszéli, legtöbbször látszólag közömbös, tárgyilagos beszédmódban, valójában a reflexív megjegyzésekkel értékelve, Jézus megváltó halálával bennfoglaló módon összefüggésbe állítva a monológban. A gyermek beszédében ebben a tartományban körvonalazódik a beszélő számára saját teremtményi, véges volta. A beszélő, imádkozó gyermek szabadságra törekszik keresztény értelemben, de a szeretetben való szabadságot nem éri el, illetve csak részben, esetenként ragadja meg. A legkritikusabb pillanatokban, a határhelyzetekben14 elbukik, így a velük élő nagymama rosszulléte- kor és a bátyja halálakor. Ezekben a jelenetekben ismét a legközvetlenebb testi nézőpont, az ösztönös, biológiai válasz a döntő: a testvér esetében a tényleges vagy a nagymama esetében a vélt halál észlelése során csak a megelőző tapasztalat nélküli testi cselekedetre képes a beszélő. A nagymama szélütésénekjelenete ezt példázza:

Megfordítom, meg vagyok ijedve, de nem félek, leszedegetem a földmorzsákat az arcáról, kikaparom a ráncokból, a mindenféle redőkből. R-nagymama, redős nagymama. Halottnak látszik. Látom, hogy halott, mozdulatlan, a szeme is csukva. A szája oldalt rándulva, mintha le akarna mászni az arcról. Térdelek a feje mellett. A föld puha, jó térdelni. Lóg a fél arca. Visszasimítanám. Inkább a két tenyerem közé veszem, és így igazítom a két felet egymáshoz. Visszaugrik. Megismétlem. (48.)

14 Karl Jaspers, Bevezetés a filozófiába, ford. SzathmAry Lajos, Európa, Budapest, 1987,20. skk.

72 / Tolcsvai Nagy Gábor