Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Lőrincz Csongor: „nem valaminek a hiányát akartam evvel jelölni". A hallgatás alakzatai Esterházy Péter korai prózájában

ha megszakadna, és a beszéd „mommogás"-sá válik (az „m” hangok sorozatában), maga a hasonlat is („mint aki") az „m"-ek sorozatát folytatja (felerősítve a beszéd köztes jellegét). Az idézett közlés is hasonlattal operál, kétfajta regisztert (a politikai és szerelmi vallomástevést) ütköztetve,40 amit a mester figurativ frazémával billent ki. Mikszáth nem válaszol, csak „a mester szemébe" néz, szemében pedig sok minden tükröződik, elbeszélői távlatból többek között egy frazéma („mitől döglik a légy"), felvetve a kérdést, mennyire érzékeli ezt a mester, és mennyiben az elbeszélő invenciója a közbeszúrt értelmező mondat (kinek a „tudás"-áról van szó). A történet síkján a mester némileg defenzív megjegyzése a „szempár" olvasásának eredménye is lehet, amire Mikszáth „hátrafordult", vagyis vélhetőleg elfordult a mestertől és úgy válaszolt egy másik frazémával: „A szó nem tör csontot." (Ez arra is rímelhet, ahogy a mester nem töri össze a söröskorsót, vagyis a mester feldúlt-polemikus szavaira is érvényes lehet. A figurativ kapcsolatok máshol is előállhatnak, a frazéma refe- rencializálódásának szintjén: a „mitől döglik a légy" felidézheti a „csapott a mester dühösen, türelmetlenül a levegőbe" gesztusát, vagyis Mikszáth szemében akár ez a mintázattá váló gesztus is tükröződhet, egyfajta pantomimmé változtatva a mester „pattogását".) A hallgatás a látás korrelátuma, míg a beszélés kitörli a látást (nézést), mintegy azt sugallva, hogy az interszubjektív viszony, tágabban a „dialógus" vagy „beszélgetés" lehetősége egyfajta hallgatástól függ, nyelvi szerkezete nem kimondható. Ez a jelenet iterálódik a Mikszáth-epizód végén, a búcsú szcénájában a héven, ahol Mikszáth többször ránéz a mesterre („Mikszáth úr belemarkolt a mesterbe, mint egy stanedi amerikai mogyoróba; úgy nézett a mesterre, hogy az érezze, tanulságos valami következik."), amiből a második lesz itt érdekes, a tulaj40 A kisssregényben is előfordul a frazéma, más kontextusban, generációs értelemben, viszont ott is a „beszélgetés" lehetőségfeltételeit firtatva: Tomcsányi az ebédlőben „kérdőn néz a mellette álló idősb kollégára, ugyanazt csinálják. Nézd, te nemrégen vagy vállalatunknál. Már persze most jó lenne, ha te és a hozzád hasonlók mind többet és többet tudnátok a kolumbácsi legyekről satöbbi. Csak tudod, és paradox módon épp ezért volna jó a beszélgetés, a mi korosztályunk erről ugyanúgy nem tud beszélni, ahogy nem tud egy szerelmes éjszakáról." Uo„ 37. (Kiemelés: L.Cs.)

56 / Lőrincz Csongor