Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Lőrincz Csongor: „nem valaminek a hiányát akartam evvel jelölni". A hallgatás alakzatai Esterházy Péter korai prózájában

a hallgatás jegyében is értelmezhető ellipszist ír bele a szövegbe (ugyanakkor a szövegegység címe mintegy reprezentálja a vers címét önreferens módon). Az anya válaszának elmaradása (egy második hallgatás) után a következő leírás következik: „Kérdésére, elmond- hatja-e, anyám nem válaszolt, iszonyodva meredt a sötétbe, ami végül is lehetett egy igen." Az „igen" (bár inkább „talán") mondattanilag nemcsak az anya, de a „sötét" hallgatását is értelmezheti vagy szem- antizálhatja (vagyis itt már háromszoros hallgatásról lehet szó). Ezt az igent - vagy egy igent - viszi színre, mintegy helyettesítve-képviselve aztán Fancsikó verse: „ - Ha élhetek / evvel a / kifejezéssel: / igen." Az elbeszélő szólam végül a „hálás közönség"-gé avatott „sötétség" hallgatásával zárja az elbeszélést: „Meghajolt, szerényen, üresen; a sötétség, a hálás közönség, ünnepélyesen hallgatott." A színrevitt igenbe tehát beleíródik a hallgatás, mind az anyáé, mind a nem-ant- ropomorf „sötétségé", amely hallgatás nem egyszerűen némaság vagy elnémulás, hanem odahallgatás is lehet [ahogy Pinta és az elbeszélő szólama ezt a jelentést már hangsúlyozta: „ - Halljuk, halljuk - előlegezte Pinta szemtelenül (mert indokolatlanul) a hallgatóság bizalmát."]. Az „igen" potenciális előidézése az anya oldalán eszerint közvetve megy végbe, szcenikus-teátrális módon: a „sötétség" hallgatósággá, közönséggé avatásában, a hallás képességével való felruházásában állhat, ami persze ambivalens módon zárul, kompozicionáli- san kiemelve, mind a történet, mind az elbeszélés végpontját jelentve (a „hallgatott" az erre a prozopopeiára adott „válasz" is lehet, vagyis annak sikere mind a történet, mind a metapoétikai effektus szintjén függőben marad).24 Ugyanígy az sem tartható bizonyosnak, hogy az anya (meg)hallotta az előadást: a hallgatáson való túllépés „egy igen" irányába nem egyértelmű beszédaktus (avagy cím vagy címzés)

24 A szöveg ilyen materiális elhallgatását, berekesztődését veszi fel az inszcenírozás kódjába az (arcok felülete) című darab zárlata is: „Albi elvörösödött, s édesanyám megint ott állt egyedül, körötte a szendvicsek és a két billentyű közötti rés: a csönd." (54.) A (labda, pöttyökkel) egyik jelenete ugyancsak az „igen" motívumát hozza játékba, ezúttal az anya várja el az igent (itt más szcenikus hasonlóságok is adódnak a fentebb tárgyalt darabbal): „ - Az apád kint volt a meccsen?

A jobb keze, amelyikkel engem mosott, teljesen fölöslegesen lógott, bele a vízbe,

46 / Lőrincz Csongor