Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Lőrincz Csongor: „nem valaminek a hiányát akartam evvel jelölni". A hallgatás alakzatai Esterházy Péter korai prózájában

arra, hogy a mindent kimondás posztulátuma ugyanakkor a titok őrzésével, bizonyos elhallgatásával kapcsolódjon össze.15

A hallgatás mint esemény elbeszélése paradox narratív műveletnek nevezhető, amennyiben a hallgatás eseményjellege elbeszélt történet és narráció között, legszélesebb spektrumban a „valóságeffektus" (Barthes) és az elbeszélés általi értelmezettsége, szem- antizációja (a hallgatás jelentéstelisége) között oszcillálhat. Minden hallgatáseffektus az elbeszélő szövegben potenciálisan elbeszélői kihagyás is lehet, ami az elbeszélés retorikájának elemévé, hatáseffektusává változtathatja a hallgatás mégoly referenciális, kauzális vagy tematikus mozzanatát.16 A „narratívák retorikai erejének"17 inherens része vagy indexe lehet a hallgatás manifesztációja.18 Ugyanakkor a hallgatás metonímiái révén történet és elbeszélés síkjainak érintke15 Vö. újfent J. Derrida, Die unbedingte Universität, Frankfurt a.M., 2001,15.

16 A narratívák ezen strukturális jellegzetességének reflexiója a narratológiai diskurzusokban ritkán vált explicit reflexió, továbbá ebben az értelemben konkrét elbeszélő szövegek interpretációjának tárgyává. Fontos kivétel Gérard Genette Silences du Flaubert című tanulmánya (1965, angol fordítása: G. Genette, Figures of Literary Discourse, Oxford, 1982, 183-202.), amely éppúgy szól a hallgatásról, mint a tárgyak csendjéről (a francia „silence" nem tesz egyértelmű különbséget „csend" és „hallgatás” között). Bahtyin-Volosinov egyik megfigyelése szintén ide kapcsolódhat: „... ahol a nem tulajdonképpeni egyenes beszéd tömegjelenséggé vált - vagyis a modern művészi prózában -, lehetetlen az értékinterferenciát élőszóban visszaadni. Sőt, a nem tulajdonképpeni egyenes beszéd fejlődése maga is azzal függ össze, hogy a nagy prózai műfajok egyre inkább a néma regisztrálás funkcióját töltik be. Csak a prózának ez az elnémulása tette lehetővé, hogy létrejöjjön az intonációs struktúráknak az az élőszóban visszaadhatatlan bonyolultsága és többrétegűsége, amely annyira jellemző a modern irodalomra." Marxizmus és nyelvfilozófia = Mihail Mihajlovics Bahtyin, A beszéd és a valóság. Filozófiai és beszédelméleti írások, Budapest, 1986, 335.

17 Jonathan Culler, Story and Discourse in the Analysis of Narrative - Uő„ The Pursuit of Signs. Semiotics, Literature, Deconstruction, London, 1981,178.

18 A magyar szakirodalomban Zsadányi Edit könyve avatta témájául az elhallgatás jelenségét elbeszélő szövegekben (A csend retorikája. Kihagyásalakzatok vizsgálata huszadik századi regényekben, Pozsony, 2002). E monográfiában az elhallgatás a kihagyás, utóbbi pedig a meghatározatlanság alesete vagy funkciója (/. m., 21-22), amelyek nyelvkritikai nézetben kerülnek tárgyalásra. Az elhallgatás fogalmát kettős értelemben használja a könyv, mint valaminek az elhallgatását és mint határalakzatot, ahol „a beszélő mondandója végére ér" (C/o.). Ezzel a hallgatás (mint az így értett „elhallgatás" és „csend") a modern irodalom számos leírására oly jellemző negatív kategorizáció tárgya marad, továbbá csak tematikus és narratológiai, illetve végső soron alaktani távlatban jelenik meg (a kihagyásoknak inkább grammatikáját, mint tropológiai-performatív értelemben vett retorikáját vizsgálja a könyv, pl. a ze- ugmák kapcsán). Ezzel szemben e dolgozat a hallgatást mint eseményt (ennek több implikációjával), mint nyelv mögötti nyelvet, nem pusztán mint hiányt vagy kihagyást igyekszik érteni.

42 / Lőrincz Csongor