Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Lőrincz Csongor: „nem valaminek a hiányát akartam evvel jelölni". A hallgatás alakzatai Esterházy Péter korai prózájában

zusokban némileg talán túlsulykolt ellenállása felől, hanem inkább a nyelvnek önnön határaival való szembesülésében.2 A kutatás az utóbbi időkben leginkább a trauma jelensége és összefüggései mentén tematizálta a hallgatás eseményét, úgy is, mint testi tapasztalatot, egyfajta tehetetlenség tüneteként. Ebben az esetben gyakran azonban a nyelvet vagy nyelviesítést kívülről elérő vagy megakasztó referenciális tapasztalatok kerülnek szóba, amelyek kauzális vagy in- dexikális jelentéssel nyernek értelmezést. A „beszédes hallgatás" hétköznapokban is unos-untalan megnyilvánuló fenoménje alighanem kiterjedtebbnek tartható annál, hogy a trauma nyomszerűségeire redukálják, bár hallgatás és trauma (tágabban az erőszak) kapcsolatát természetesen nem szabad szem elől téveszteni. Ajánlatos viszont óvakodni a nyelv és hallgatás takaros elkülönítésén való munkálkodástól (ezt akár megerősítve a trauma jegyében), amennyiben a hallgatás ambivalenciája éppen a nyelvbe való beszüremkedését vagy fordítva, a nyelv általi átjártságát, kontaminációját jelenti. Ahogy nincs tiszta nyelv, úgy nincs tiszta hallgatás sem mint valamiféle külön dimenzió (bármennyire is ennek előállítására avagy megidézésé- re törekedtek adott esetben a költészettörténeti modernség egyes paradigmái). A hallgatás kommunikatív vonásainak indeterminált, ambivalens jellege hallgatás és hangzó nyelv viszonyának alaposabb elgondolását igényli, amely mindkét „tag" felfogásának megváltozását implikálhatja. A hallgatás nem a vele úgymond agonális viszonyban tételezendő Nyelvet, hanem a nyelv bizonyos ismérveit, pl. egyes formális-tárgyiasítható oldalait vagy pragmatikai sémáit vonhatja kétségbe, el egészen a nyelvfogalom történetileg mérvadó aspektusainak eróziójáig. így pl. a kijelentés (Aussage) fogalmának hermeneutikai-egzisztenciálanalitikai kritikája a Lét és idő Heideggerénél a hallgatás fenoménjét már áthelyezte az intencio2 Érdekes, hogy az utóbbi években ugyan nem özönszerüen - ez némileg paradox is volna -, de megszaporodtak a hallgatással foglalkozó konferenciák és tanulmány- kötetek. Pl. már „a hallgatás nyelvészetére" vonatkozóan is tettek javaslatot, Id. legutóbb Wolfgang Stadler, Pragmatik des Schweigens: Schweigeakte, Schweigephasen und handlungsbegleitendes Schweigen im Russischen, Frankfurt a.M. etc., 2010.

nem valaminek a hiányát akartam evvel jelölni" / 35