Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Lőrincz Csongor: „nem valaminek a hiányát akartam evvel jelölni". A hallgatás alakzatai Esterházy Péter korai prózájában

nális magatartás síkjáról a világban-való-lét dimenziójába, ennek mint megértésnek a modalitásaként szituéivá azt (összefüggésben a meghallással, ahol a lelkiismeret „hívása" is a hallgatás móduszá- ban hangzik el).3 Megengedve akár hallgatás és hangoltság kapcsolatának értelmezését, a hallgatásban manifesztálódó hangoltság, a hallgatás mint hangulat, vagy mint „Stimmung" függvénye elgondolását (túl tehát a szubjektivitás formális szerkezetén). A hallgatás itt akár az őt feltételező hangoltság tanúsításaként is felfogható. Heideggernél mondás, hallgatás és hangoltság összefüggését az „Er- schweigen" fogalma nevezi meg, ez mintegy a hallgatás általi vagy hallgatva történő beszélést jelenti, a beszélés móduszát.4 A hallgatás az „Erschweigen" értelmében ugyanakkor a hangoltság felől „elszenvedéseként („Erleiden"), a hallgatás vagy hallgatagság (mint erőszak) elszenvedéseként is értelmezhető.

Némileg plakativ módon úgy is lehet fogalmazni, hogy a hallgatás innentől már nem választható el a nyelvfogalomtól, mintegy ebben az értelemben: „mondd el, mit tartasz a hallgatásról, és elmondom, milyen nyelvfogalmad van". Mindennek alapjaként tételezhető az a - hermeneutikai - nyelvfelfogás, amely számára nem a mondás a hangzósság függvénye, hanem fordítva, a hangzó nyelv a mondásként értett beszélés funkciója.5 Csakis ezen szisztematikus előfeltevés alapján lehet a hallgatás fenoménjét újragondolni a nyelvvel fenntartott viszonyában. Ugyanakkora hallgatás kommunikativitásá- nak hangsúlyozása alárendelheti azt a nyelvnek, a hallgatás minden ambivalenciája dacára - a hallgatás a nyelv nem-verbális, nem-hangzó

3 „A jelenvalóiét hall, mivel ért." Martin Heidegger, Lét és idő, Gondolat, Budapest, 1989, 309.

4 Lásd Nietzsche I, Stuttgart, 1961, 471. Unterwegs zur Sprache, Stuttgart, 1959, 62. Itt Trakl versének interpretációja szerint a „fájdalom"-ban kapcsolódnak össze mondás, hangoltság és hallgatás: „Egy költemény utolsó strófája így kezdődik: 'So schmerzlich gut und wahrhaft ist, was lebt;'. Azt gondolhatnánk, a verssor a fájdalmast csak futólag érinti. Valójában azonban a strófa egészének mondását vezeti be, amely versszakot a fájdalom el(ő)-hallgatása (Erschweigen) hangol."

5 Lásd ehhez Hans Lipps, Die Verbindlichkeit der Sprache = Uö., Die Verbindlichkeit der Sprache, Frankfurt a.M., 1977,107-120. Lásd még Petra Gehring, Das Echo als Schweigen. Zur Phänomenologie des vollständigen Verstummens = Schweigen und Geheimnis, szerk. Monika Schmitz-Emans, Essen, 2002,139-140.

36 / Lőrincz Csongor